Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
V. Dokumentumok
taság, mert aránylag közel fekvő falvak közt csupán majorok találhatók. A tanyák lassan eltűnnek. Sárbogárd 18 km. Késő délután van, mikor meglátjuk hatalmas pályaudvarát. Most mellette haladunk el a falun kívül lévő majorokba. Utunkat ismét hatalmas sárban tettük meg. Végre elértük a szállásunkat. Ez egy hatalmas szín, sajnos nem megfelelő. Inkább valami disznóólnak, mint leventéknek való szállás. Vacsoráért 3 km-t kellett ismét megtenni a vasútállomásra. Sajnos igen hideg helyen alig tudunk elaludni. Sáregres. 1944. nov. 11. szombat. Reggelit ismét a gyönyörű vasútállomáson kaptunk. Innen indultunk tovább. Itt Szilágyi Lajos nagybátyjával és pajtásaim közül beszéltem egy néhánnyal. Az utunk Sárbogárdon vezetett keresztül. Az út mindkét oldalán épült igen hosszú, amúgy rendezett falu. Vele szomszédos falu Sárszentmiklós, tőle 3 km-re van Rét- szilas. Az utunk most már ismét uradalmakon visz keresztül. Cecén katonák konyháján egy kis meleg ételt, majd zsírt és kenyeret kaptunk. Innen át a következő faluba, Sáregresre. Cecénél átléptük a Sárrét csatornát. Az éjjelt Sáregresen egy istállóban töltöttük. Pincehely 1944. nov. 12. vasárnap. Simontornya. Reggel gyönyörű időben indultunk el Sáregresről. Utunk dombok oldalaiban vezet. Simontornya! Az utazás itt gyönyörű, csak persze nem gyalog. A falu a domb oldalában fekszik. A falu útranéző oldalán egy romokban heverő vár hirdeti, hogy nem mai telepítésű falu. Hatalmas bőrgyára van a Sió partján. Tolna- némedi az út két oldalán fekszik, igen gazdag falu. Rengeteg szőlő termett erre, így a bor nagyon olcsó, hat pengő literje. Pincehely 20 km, ez már jobbára sváb falu. Este Bánfi J., Boros D., Zelenkával együtt voltunk szálláson. Mezőszilas (Szilasbalhás) 1944. nov. 13. hétfő. Reggeli parancskihirdetésen megtudtuk, hogy az apatini orosz hídfő miatt, más irányba visszafelé fogunk menetelni, utunk állítólagos célja Zirc. Pincehely, Tolna- némedi, Simontornya, Igar elhagyása után Mezőszilasra értünk. Az utunk már dombokon visz keresztül. Ma nagyon hűvös szél fújt. Szállást az itteni református papnál kaptunk Bánfi, Zelenka, Boros Domokos. Ettől a naptól kezdve éreztem már én is, hogy testemet állandóan „hosszába”, „keresztbe” szántják a tetűk. Nagyon restelltük, de van akinek már Zichyújfalun is volt. Mi még csak most vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy van útitársunk, aki állandó mozgásra ingerel. Enying, 1944. nov. 14. kedd. Dég, Enying 22 km. Reggel korán útnak indultunk a községháza elől Dégen keresztül Enyingre. Az utunkat hideg szélben, majd utolsó részét havas esőben tettük meg. Most már nem találkoztunk olyan sűrű falurendszerrel, csupán hatalmas majorok adtak arról bizonyítékot, hogy Magyarországon hatalmas gazdaságunkban az igazságtalanság következtében a dolgozó csak mint eszköz szerepel a mágnás báró, illetve gróf urak kéjelgő kezei között. Elázva, teljesen kiéhezve értünk be a faluba. Itt egy kis konyhában húztuk meg magunkat éjszakára, Olasz L., Szénási J., Bánfi J., Boros Domokos. A simontornyai kenyér itt ázott el a kocsma előtt. Balatonkenese 1944. nov. 15. szerda. Reggel útnak indultunk sáros-vizes úton, szitáló esőben. Mindenütt katonai autókkal, menetelő katonákkal találkoztunk, viszik az emberi muníciót — a vért. Hallani lehet az ágyúk hangját, mély morajló. Ismét közeleg a front. Balatonbozsok 210
