Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
„Körülbelül harminc főt visszatartottak, hogy a városi katonai parancsnokságnak futár szolgálatot teljesítsünk. Egy nagy házban telepítettek le bennünket, a leány- gimnáziummal szemben. Október 6-án este egy hadnagy jött a parancsnokhoz, hogy két ember segítsen neki elvinni egy autót és két katonai motorkerékpárt Siklósra. Nagy lelkesedéssel jelentkeztem mert éltem-haltam a motorozásért.” (Makhult Mihály) „1944. szeptember közepétől légoltalmi szolgálatra voltam beosztva a vásárhelyi kórháznál. 1944. október 6-án SAS-behívót kaptam, október 7-én (szombat) 9 órára a vásárhely i polgári fiúiskolához. Légiriadó miatt csak késő délután indultunk el a Régi szegedi úton. Az éjszakát az Atka-szigeten egy tany án töltöttük. Körülbelül 30—40 fős volt a csapatunk, (légósok) Én kerékpárral mentem. Tóth Károly tanító volt a parancsnokunk.” (Petrik István) „1944. október 7-ig teljesítettem szolgálatot a leventeparancsnokságon. E napon kb. 30—40 leventével Baranyai Béla alezredes a városházára irányított, hogy Katona Ferenc tanácsnoknál jelentkezzem. A városháza légópincéjében több levente teljesített szolgálatot. Az általam vezetett és a légónál szolgált leventékkel együtt kb. 60—70 fő volt a parancsnokságom alatt. Katona Ferenc tanácsnok magasabb katonai utasításra hivatkozva, azt a feladatot szabta részemre, hogy ezt a 60—70 fős leventecsapatot elvezessem Vásárhely ről. Megjegy ezni kívánom, hogy a várost ekkor légitámadás érte és egyetlen fiút sem kellett befolyásolni az elvonulásra.” (Tóth Károly) „Estefelé értünk Sándorfalvára és jó sok keresgélés után találtuk meg az iskolaudvaron a rohanva távozó század otthagy ott bográcsait, kialudt tűzzel. A borongós sötétben magyar katonák indultak a Tiszához, „visszaverni” az oroszokat. Az úton mindenütt kocsik, katonai járművek mindkét irányban özönlöttek. Nem lehetett eligazodni ki, miért, merre megy, mit visz, minek az neki. Katonai autókon gyerekek, asszonyok. Lovaskocsin katonák, bútorok, kocsi után kötött tehenek, lovak, még ökrös szekér is. Nem maradhattunk Sándorfalván. A katonák is zavartak innen. A menetelő szakasz „erőltetett menetben” az éjszakában tovább indult Kistelekre.” (Meszlényi Sámuel) 20
