Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
IV. Egyéni emlékezések
rész és a környéke magasabban volt az egész pincefenék szintjénél, természetes, hogy befelé csordogált a vizecske. Ezért is az első jövevények a pince legbelső felébe helyezkedtek el. Ahogy szaporodtunk, úgy tovább-tovább a kijárat felé. Nem tudom hányán lehettünk, de a tizenhat szörnyű nap után, amikor a mi csoportunk onnan kiment, akkorára teljes hosszában végigfeküdtek az emberek. Ezért is akiknek már ott jutott hely a vécés hordó közelében, ugyancsak kellemetlen volt, amikor ott kellett aludniok. Mert nappalra azért itt-ott összecsoportosultak az egy nemzetiségűek. A tolvajok, ha később érkeztek is a legbentebb levő ördögöket (politikai elítélteket) mindig kijjebb rugdosták és erőszakkal is elfoglalták a helyüket. Mire vége lett ennak a pokoli állapotnak, jómagam és magyar társaim is a középről jóval kijjebb kerültünk az eredeti fekhelytől. A WC-s hordót minden reggel ürítették, ha tele volt, hanem, akkor is. Mellette egy másik fadézsában állt a víz egy hozzákötött bögrével. Itt mindenki annyit ivott, amennyire szüksége volt. De mire is ivott volna. Kétszer kaptunk 10 személyenként egy bádogvödör levest. Itt is körbe ültük, vagy térdepelve sorba a fakanállal kikanalaztuk. Milyen levesek? Borsó, zab, árpa és rántott levesek közepes sűrűséggel. Tetején néhány tepertő úszott. A leves elfogyasztása különösebb gondot nem oko- uott. Sorban egymás után mertük ki a fakanalunkkal, amíg volt. Hamarabb szabad volt abbahagyni, de soron kívül a szabályok és körülmények figyelembevételével tilos volt merni. No de mi, politikaiak nem is szabálytalankodtunk egymással. Akik vegyesen a tolvajokkal étkeztek, azokra már az emberi szabályok kevésbé volak érvényesek. Ha az étel valamiért jobban ízlett, akkor a politikai kevesebbet ehetett, mert így kellett. Ha pedig kevésbé, akkor meg nem győzték megenni, mert a sakálok ott hagyták, „Zabáljatok férgek” jelszó alatt. A kenyér a legnagyobb kincs a fogoly életében. Ezért szinte minden megmozgatható, mert életet jelentett. A kenyérért mindenre képes az éhes ember. A sakálok is a kenyérért vertek, ütöttek, loptak, hazudtak, cigarettát cseréltek és sok minden mást még. A fejadag nem volt nagy, mivel olyan nehéz fajsúlyú volt, hogy csupa nedvesnek érzett, csak a haja, ami ugye jobban megsült mint a belseje, az volt ízletesebb. Mivel formában sütötték, így feldarabolása nem okozott különösebb gondot. Először biztosan hosszban kettévágták, és azután keresztben többfelé, ahogy a súly megkívánta. A napi adag akkor ott 4—500 g lehetett. Egyszerre a vágó sem tudta eltalálni, így kis darabkával pótolta a hiányzó grammokat. A kis darabokat fenyőpálcikával rászúrták a nagyobb darabra. Persze ha 5-—6 dkg hiányzott róla, nemigen lehetett észrevenni. Ha 10—15 dkg hiányzott, akkor már a szeme és a keze az embernek észrevette. Ilyen is volt. A kenyeret soha nem az ördögök vették át a fatepsin, hanem a sakálok. Ők voltak a fedhetetlen kiosztók. Egyenesen a lépcsőnyílásból odavitték az egészet a pódiumra, és rendezkedtek szükségleteik szerint. Ahol két félből volt egy egész pajka, adag, az túl feltűnő lett volna, így meghagyták. De az öt, hat, vagy ekörülieket bizony megdézsmálták, tizedelték erősen. Sokan voltak, sok kellett. Reklamációt nem fogadtak el. A paplanomról még nem szóltam. Ez a darab nagyon jó szolgálatot tett ezidáig. Szerencsére valahogy nem került reflektorfénybe, igy mivel le volt terítve a földre, nem is nagyon látszott, mert rá voltak terítve ilyen olyan ruhadarabok is. Változatlanul annyian feküdtünk rajta, amennyien csak ráfértünk. Itt már nem volt szükséges oldalunkon feküdni, mert azért több hely volt mint Temesváron. Persze a sok leterítés és rajtafekvés eléggé elszennyezte, már szinte laposra préseltük, de mégis nagyon jó szolgálatot tett, mert védett a föld hidege ellen. A gyékényszőnyeg nem volt olyan vastag, hogy a föld hidege át ne érződött volna. Áldottam is édesapám gondolatát, hogy behozta nekem. Senkinek hasonló nem is volt, esetleg egy pléd, vagy vékony pokróc. Most tudtam értékelni, hogy minden darab 194
