Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
tünk ki, és dolgoztunk. Délben hoztak egy kis ennivalót, vagy száraz kosztot, egy kis levest, de nagyon sok nem volt. Az volt a jó, hogy sokan ismertek bennünket, megtudták, hogy vásárhelyiek vagyunk, és 1—2 pengőt a zsebünkbe csúsztattak. így történt meg október 2-án, vagy 1-én, már nem tudom, csak egy kis pénzt kaptunk, és úgy voltunk, hogy volt ott egy kocsmahelyiség a kompjárás mellett, bementünk, hogy megiszunk egy kis sört vagy bort, és el is telt az idő. Jött egy küldönc, hogy azonnal vonuljunk be, mert megyünk tovább Kisteleknek. Beértünk a Baksi majorba, már a többi föl volt szerelve. Mi is összekapkodtuk a holminkat, és elindultunk este Kistelekre, de már sötét volt akkor. Nem is vacsoráztunk. így amikor megálltunk, és szőlőtelek volt a közelben, beszaladtunk 1—2 fürtöt leszakítottunk, és azt ettük meg. Olyan 2—3 órakor hajnalban érkeztünk meg Kistelekre. Egy moziban szállásoltak el bennünket, és ülve aludtunk. El voltunk fáradva.” (Kovács Dávid) „1944. szeptember hó 22-én a Külsőszőrháti olvasókörben volt a leventék gyülekezője, majd onnan Hódmezővásárhelyre a Vásártérre kellett menni. Ott volt a levente csapatok gyülekezője. A gyülekezőhelyre 09. hó 23-án reggel értünk, ott már a városból és a külterületről levente alakulatok voltak. Összeállítottak bennünket szakaszokba és délelőtt, 1944. 09. 23-án elindultunk a Szegedi úton Sándorfalvára, kb.: 600 fő. Sándorfalván beszállásoltunk, valamint az Irma majorban és innen vezényelték a leventéket a Tisza-partra lövészárkokat ásni.” (Imre István) „1944. szeptember hónapban összegyűjtöttek bennünket Vásárhelyen. Utána kb. 1 hétig a szikáncsi olvasókörben voltunk. Egy hét múlva újra a vásárhelyi vásártéren gyülekeztünk, aztán századokba osztva mentünk. Én az 550/HI. századba kerültem. A mi századunk a Bodzási úton haladva az atkai kompon keresztül jutott Sándorfalvára. Az I. és a II. század a Szegedi úton, a IV. és V. század a Mártély—mindszenti kompon ugyanoda mentek. A III. századot a percsorai majorban helyezték el. Onnan jártunk Mártély alá a Tisza partját tisztítottuk a suhától. Ez a munka kb. egy hétig tartott.” (Pótári Imre) „1944. szeptember 23-án du. 2 órára volt elrendelve a gyülekező a leventéknek a Vásártéren. Összegyűltünk 1200—1300-an. A parancsnok Hajdú Imre volt. 1/2 3- kor elindítottak bennünket szakaszonként a Jókai utcán a Kincses temető felé. A temető város felöli oldala mellett, majd a töltésen értünk ki a Mártáiéi útra. Megállás nélkül mentünk a mindszenti kisrévig. Itt, a kompon átkelve Anyásmajorig jutottunk. Emlékszem, itt már nagyon lerombolt állapotban volt minden épület. Csak a magtár állt, abban lettünk elszállásolva. Volt már itt akkor több leventeegység. Nagy volt a szigorúság, még kikötést is láttam. Egy-két napig voltunk csak itt. Az ennivalónk már elfogyott, a magtárpadlásról loptunk szóját, azt pirítottuk és ettük. Két nap múlva elindítottak bennünket a kisvasút mellett, Pusztaszeren (Sövényházán) át Kistelekre.3 Itt először a Kossuth L. utcán, a „Zsidóházban” voltunk elszállásolva kb. harmincán. Itt nem csináltunk semmit. Ebédért a Katolikus körbe jártunk. Később átvezényeltek bennünket a Katolikus körbe. Egész nap csavarogtunk a faluban, állomáson.” (Hegyi Flórián) 3 A Régi szegedi út a Zrínyi utcán kiindulva haladt a Tiszáig. Újabban Bodzási útnak is nevezik a Bodzási iskola után. Ez az út vezet az atkai komphoz, amely 1945 óta nem jár. 3 Sövényháza mai neve Ópusztaszer. Ott volt Pallavicini őrgróf kastélya (ma: Szociális Otthon). A levente zászlóalj törzs az elemi iskolában kapott szállást. 15
