Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
III. KOLLEKTÍV EMLÉKEZÉS 1. A leventék elvezénylése „Elindultam szép hazámbul Az alföldi rónaságrul” „1944 szeptemberében 18—20 között már híre volt, hogy a leventéknek is el kell menni, háromnapi élelemmel és takaróval. Én Külsőerzsébetre jártam leventébe. Össze is gyűltünk körülbelül szeptember 21-én a Csomorkányi iskolánál. Arra már nem emlékszem, hogy törtük-e a kukoricát azokban a tanyákban, amelyikből már bevonultak. Vannak akik úgy tudják, hogy törtük. Szeptember 22-én indultunk éjjel Vásárhelyre. Reggel, 23-án már a Vásártéren voltunk, ahol már többen voltak. Már akkor beosztottak bennünket századokba. Én a második századba kerültem, melynek száma később 550/1 volt. Elindultunk a Szegedi úton Sándorfalvának. Este fáradtan értünk az ányási majorba, ahol katonák is voltak. Megérkezés után kihirdették, hogy senki ne próbáljon megszökni, mert kivégzik. Másnap reggel sorakoztattak bennünket, és mindenkinek végig kellett nézni hogyan kötik ki a katonákat. Azt mondták, hogy azoknak egy része szökött volt. Volt köztük olyan, akit vízzel kellett föllocsolni. Ekkor én is, de mások is nagyon megrémültünk.” (Lakatos Tóth István) „1944-ben ki voltunk helyezve szakaszonként az olvasókörökbe. Mi Belső- erzsébeten voltunk elhelyezve. Onnan szeptember 23-án reggel 4 órakor indultunk Vásárhelyre. A tűzoltólaktanya elől indultunk el századonként. Száznyolcvanán voltunk a században. A szegedi úton végig gyalog mentünk. Először Sándorfalván két napot töltöttünk. Onnan Kistelekre mentünk.” (Szentmártoni Imre) „1944. szeptember 20-a táján köteleztek bennünket, hogy az éjszakákat a leventekötelesek a Szigeti olvasókörben egybegyűjtve töltsük. Majd elrendelték, hogy szeptember 23-án jelentkezni kell a vásárhelyi Vásártéren.1 E helyen történtek meg a csoportosítások, majd még azon a napon útnak indultunk kb. 1600-an a Régi szegedi úton, Körtvélyesen át Sándorfalvára.2 Ott töltöttünk egy éjszakát, majd a következő napon kivezényeltek bennünket Nagypercsora majorba. E majorban táboroztunk le, és osztottak be bennünket munkára. Feladatunk az volt, hogy a Mártélyi hullámtéren a lakossággal együtt az ártéren terepet takarítsunk, figyelőkosarakat fonjunk. Munkánkat csendőri felügyelet mellett kellett végezni az esetleges szökési kísérlet miatt. Egy hétig végeztük ezt a munkát, majd kb. szeptember utolsó napján útnak indultunk Kistelekre.” (Kiss Péter) „1944-ben a hódmezővásárhelyi Darvasszéli tanya 2200 szám alatt szolgáltam Gera Tamás gazdálkodónál. Itt három évet töltöttem el, megbecsültek, családtagként 1 A Vásártér neve 1849-től, 1959-ig Szabadság tér volt, azóta Tanácsköztársaság tér. 13
