Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
II. Bevezető
lanná váltak. Ezek hazatérhettek. Ebben a gesztusban nem kis szerepe volt a közelgő választásoknak is. Már a nagybudapesti választások előtt, augusztusban magához kérette Vorosilov Gyöngyösi János külügyminisztert, akivel közölte, hogy a szovjet kormány úgy döntött, hogy az összes foglyot szabadon bocsátja.15 16 A novemberi választások előtt jól hangzott az ígéret: „A Szovjetunió ígéretéhez híven pár hónap alatt likvidálja a hadifogolykérdést és a Magyar Kommunista Párt kérésére hazamegy minden fogságban lévő magyar dolgozó”.16 Hát ez nem jött be. Innen-onnan 1946-ban engedtek el foglyokat, köztük egy-két leventét is, de ezek többnyire legyengült betegek voltak, tisztelet a kivételnek. A sajtó figyelme az 1947-es választások előtt még egyszer a hadifoglyok felé fordult, de akkor már úgy, hogy Rákosi „hozatta haza” őket, szavazzanak a Rákosi pártjára. Ebbe a kampányba elég szép számmal kerültek bele vásárhelyi leventék is. De azért nagyobb részüknek csak az 1948. év hozta meg a szabadulást. Addig az északi sarkkörtől a Kaukázusig 60 lágerben szétszóródva dolgoztak a „háborús károk” helyreállításán. Volt aki szinte egyetlen táborban töltötte le egész fogságidejét, a 36 vagy 44 hónapot — de volt olyan is, akit 6—8, vagy még több táborba vezényelt a kiszámíthatatlan sors. Legtöbb esetben csak a kosztra panaszkodtak. De ahol a tábor vezetését más fogolycsoportra (németre, lengyelre, románra) bízták, ott bizony érezhették a magyargyűlöletet is. (Vojna Konvoj). Voltak különösen nehéz munkahelyek (pl. erdőirtás, téglagyár), ahonnan sokan nem tértek vissza. Másutt a legyengült szervezetűeket betegségek támadták meg. Ezek az ottani szokásoknak megfelelően jeltelen sírokban nyugszanak. A vásárhelyi levente zászlóaljból 116 bajtárs nevét sikerült felkutatnunk. Az ő emléküknek is szól ez a kis összeállítás. 15 Vásárhely Népe, 1945. 8. 24. 1. 16 Vásárhely Népe, 1945. 10. 26. 12
