Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
14. Munkahelyeken Hágai Egyezmény 6. cikkely: „Az állam a hadifoglyokat a tisztek kivételével, rendfokozatukhoz és képességeikhez mérten mint munkásokat alkalmazhatja. Az ily munkák nem lehetnek túlságosak... ...részben: nem szabad a hadifoglyokat olyan munkára fogni, amelyek erejüket kimerítik ... részben pedig, hogy ezek nem lehetnek veszélyesek és egészségtelenek.” Amint a hadifoglyok úgy-ahogy elhelyezkedtek a lágerekben, rövidesen megkezdődött a munkába állításuk. Elsősorban a romot takarították, majd bevonták őket az építésbe. Itt már kezdtek elkülönülni szakmák szerint. De nem az itthoni képzés alapján. Sokan csak rámondták, hogy ők „specialist”-ák. Munka közben ez néha ki is derült! Mások meg jól tudtak helytállni. Sokan bekerültek gyárakba, mások bányamunkát (főleg kőfejtést) végeztek. A helyi körülményeknek megfelelően fűrésztelep, tőzegkitermelés, avagy fakitermelő munka várt rájuk. Voltak akiket több-kevesebb időre a mezőgazdaság valamelyik ágán foglalkoztattak. így lett a kőműves „szvinya specialist” —jóllehet a malacok elhullottak a „gondozása” alatt. „A munka az változó volt. Voltak, akik a cukorgyárnál dolgoztak, mások kolhozba mentek, de mind rabszolgamunka volt. Talán, akik a lágerkertészetben dolgoztak, azoknak volt legjobb soruk, mert ehettek zöld uborkát.” (Berta Imre) „Különböző munkahelyekre kellett kivonulnunk dolgozni. Ugyanabban a vasgyárban, — aminek a területén a láger volt, végeztek építési munkálatokat. Akiknek szakmájuk volt, azokat azonnal esztergagépekhez osztották be, a kovácsokat légkalapácsos műhelyekbe stb. A legtöbbnek az építkezésnél romeltakarítást kellett végezni. Voltak akik a vasgyárba kerültek, de azon kívül húsz munkahelyt lehetne felsorolni, ahol a hadifoglyok dolgoztak. Próbáltunk létszámot megállapítani. Olyan megállapításunk volt, hogy hatvan vásárhelyi került abba a lágerbe. Azonkívül még öt idősebb, akik katonák voltak, helyiek voltak, akik ott velünk egy lágerben voltak. A munkahelyeket én nem tudom mindet felsorolni: villanytelep, a cukorgyár, téglagyár, vasúti hídépítés, szociális lakások építése, gabonaraktár, nyomda, olajraktár, likőrgyár és ki tudná még felsorolni, hogy mennyi apró munkahelyen végeztük a munkát.” (Kajtár Lajos) „Egy darabig mindannyian együtt dolgoztunk. Repülőgépgyárba jártunk, rom- eltakarítással foglalkoztunk. Majd egy idő után tíz személyt külön választva, más munkahelyre küldtek el bennünket: egy vagongyárba, de ott is romeltakarítással foglalkoztunk.” (Lugosi Imre) „Július 6-ára értünk ki Sztálingrádba. Én ottan részt vettem a bontásban, az utak helyreállításában, ezeknek a lim-lomoknak az összehányásában. Ez volt a dolgunk. Ezeket az elmaradt holmikat a ruszkik a lángpisztollyal darabolták el. Az utat egyengettük, hordtuk, hánytuk halomra, a vasdarabokat, megint halomra. 105
