Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
ország ipari központjában, aztán ezzel vége.”148 Az ekkorra már egyre jobbra tartó lap a Cegléden felvetett kisbérleti rendszert is elutasítja. Egyedüli járható útnak a velük való összefogást és Bánffy-rendszer megbuktatását tartja. A földmunkások és ipari, valamint közlekedési munkások megnyerése nagyobb mértékben azért sem sikerülhetett a 48-as Szövetségnek, mert ezt az ügyet szükségszerűen a gazdák, iparosok és kiskereskedők érdekeinek alávetve próbálták szorgalmazni. A munkásság tömeges csatlakozásának hiánya azonban nem vetette vissza a gyors és hatékony szervezkedést. Segítette az ügyet a Függetlenségi Párt parlamenti küzdelme a sajtószabadságért és általában a Bánffy-kormányzattal szemben megnyilvánuló országos elégedetlenség. Felgyorsult a függetlenségi körök alakulása a párt vezérei által nagy befolyással rendelkező erdélyi részeken és az Alföld mellett a Dunántúlon is. Sorra alakultak meg a helyi szervezetek Zala megyei falvaktól Komáromig.149 A tömegpárttá alakulás és a szervezett párthálózat kiépítésének első lépései megtörténtek, de a valóban demokratikus tömegpárt létrehozásának a terve viszonylag korán megfeneklett, mivel kezdeti biztatóbb jelek után az országos vezetőség gyorsan visszatért a régi mederbe, elsikkadt a politikai balranyitás ígérete. Szederkényi Nándor és Bartha Miklós befolyása alatt álló Népszövetségnek nem tartozott a cikkírói közé Visontai Soma és Sima Ferenc, a párt kétségtelenül két legbaloldalibb képviselője, de a parlamentből kiszorult képviselők egy része is fokozatosan távol maradt, mint Várady Károly és mások. A Polgári Kör radikális elemei csupán utcai és gyűléseken kifejtett akciók közben működtek együtt a lap mögött állókkal, de a Népszövetségben szintén nem hallatták hangjukat. Hamarosan be kellett látniok, hogy a Népszövetség egy halvaszületett vállalkozás és nem alkalmas a valódi balranyitás keresztülvitelére. Az ellentétek hamarosan kiéleződtek. Visontai Soma, majd Sima Ferenc is a központi pártkörből való kilépéssel válaszolt, — okairól később — miután pedig 1898-ban Sima a Polgári Kör radikális elemeit is magával vitte, a Nép- szövetség végleg visszasüllyedt a régi mederbe, sőt annak agrárius és klerikális vonala erősödött meg. A vérszegény kísérlet, és a hozzá fűzött illúziók megmutatták azt is, hogy Magyarországon felmerült az igény egy valóban baloldali polgári párt létrehozására. Az országos pártszervező akciónak talán az egyetlen jelentősége a függetlenségi eszme népszerűsítése volt. A vidéki körök és a 48-as szövetségek alakításának és újjászervezésének ezen túlmutatóan kulturális és közművelődési szempontból volt jelentősége a birtokos parasztság és a helyi kispolgárság szempontjából. Számos helyen ekkor alakultak meg a 48-as körök, amelyek tevékenysége jelentős lett egy-egy helység életében. Ezt példázza a hiányosan ránkmaradt kisteleki 48-as kör iratanyaga is. A kör 1897. január 2-án alakult meg az országos szervezőakció keretében Várossy Gyula ottani plébános (országgyűlési képviselő) kezdeményezésére. A kezdeti lelkesedésre jellemző, hogy 500 tag iratkozott be. A későbbi években rendszeresen 150—200 között mozgott a taglétszám. Tevékenységét a II. világháborúig folytatta, az 1920-as években az Országos Függetlenségi és Kossuth Párthoz tartozott és végig jelentős politikai szerepet játszott a község életében. Ébrentartva az ellenzékiséget és szolgálva, könvvtárával is, a helvi közművelődési célokat.150 A kör 1890-es évek második felében a Népszövetséget, a Szentesi Lap-ot, a Szegedi Naplót, a Magyarországot és a Függetlenséget járatta. A hivatalos pártlapok 148 Uo. szeptember 18. 149 A komáromi alakuló gyűlés tudósítása Népszövetség 1897. június 26. 150 CsmL A kisteleki Függetlenségi és 48-as Kör iratai 261
