Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
A gyűjtés szempontjai, források - A gyűjtött anyag elrendezése, a népnyelvi szöveg hangjelölései
A gyűjtés szempontjai, források A bel- és külterület földrajzi neveinek gyűjtésében, ellenőrzésében és rendezésében, a szájhagyományon kívül meghatározó szerepet kaptak a térképek. A térképeken kívül még igen fontos források segítették a munkát. A leglényegesebbek: „A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai” (Nyíri Antal) ; „Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza” (Győrffy György); Csongrád vármegye története (Dr. Zsilinszky Mihály) ; Szentes város története (Sima László) ; Szentes (szerkesztette Nagy Imre) és a Petrák krónika. A Petrák krónikát egy XVIII. századi szentesi mesterember, Petrák Ferenc írta. Feljegyzései, történetei, nem történelmi hitelességűek, de történeti elemeket tartalmaznak. Ezt a kézírásos művet sokan lemásolták a XIX. században, és koruk jelentős eseményeivel folytatták. A Petrák krónika hatását a szájhagyományban még a gyűjtés idején fel lehetett ismerni. A Pesty Frigyes-féle névgyűjtéskor (1860-as évek) ugyancsak a Petrák krónika szellemében válaszolták meg a kérdéseket elődeink a Helységnévtárnak. A Petrák krónika értékes névanyagot is megőrzött, főleg ezért használtam forrásmunkaként. Blazovich László: A Körös—Tisza—Marosköz középkori településrendje c. művét csak részben tudtam felhasználni, mivel a munkám „Szentes múltja a földrajzi nevekben” című fejezete már jórészt elkészült, amikor az említett könyv eljutott hozzám. A forrásértékű népnyelvi szöveg adatközlői közül külön kell megemlíteni Kun László, Rúzs Molnár Imre, Papp Imre és Vecseri Lajos nevét. Ők voltak, akik megértették a gyűjtés fontosságát, tisztában voltak tudásuk értékével, hiteles ismeretük fontosságával. A gyűjtött anyag elrendezése, a népnyelvi szöveg hangjelölései Az elrendezés elve természetesen adódott az összegyűjtött anyagból. Az első fejezet Szentes múltja a földrajzi nevekben, amely átfogó képet próbál adni a legrégibb bel- és külterületi nevekről, az ember és a föld kapcsolatáról. A második fejezet a bélés külterületi földrajzi neveket ismerteti a Bevezetésben megírt részletességgel. Mind a két fejezetben jelentős szerepe van a népnyelvi, nyelvjárási szövegnek. Szentes nyelvjárásának szinte napjainkig jellemzője volt az í-zés és a zárt é'-hang. Az í-zés kihalóban van, a zárt é'-hangot viszont általánosan használják. A nyelvtudomány két ponttal jelöli ezt az é-t, amely se nem e, se nem é, a kettő között képezzük. A népnyelvi szöveg írása több mindenben eltér a helyesírás követelményétől. Szokatlan különösen az olvasó számára a j hang egyféle jelölése, de erre is a szöveg hűséges lejegyzése kényszeríti a gyűjtőt. 7
