Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Szentes múltja a földrajzi nevekben
Szentes múltja a földrajzi nevekben a Szentes név, a városrészek nevei és kialakulásuk Szentes és környéke földrajzi adottságait tekintve igen alkalmas volt megtelepe- ésre. Honfoglaló őseink is az elsők között „ülték meg” a vidéket. Már a XI. századból (1075) van adatunk, hogy itt egy Kurca parti halászfalu létezett, de név szerint csak 1332-ben szerepel először oklevélben: Scenthus (=Szentes) (ÁMTF 904). A Szentes név eredetét tekintve a tudománynak csak feltételezései vannak. Kiss Lajos szerint a Szentes név személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév a szentes (<: szent) melléknévből való (FNSZ, Szente, Szentes 605.). Az 1960-as évek közepén a Képek Csongrád megye történetéből című kis tanulmány a következőket írja Szentes nevével kapcsolatban: „Szentes neve — Sentus, Centhus, Zentus alakban — 1211 óta fordul elő oklevelekben, mindannyiszor személynév gyanánt. Mint helységnevet 1355-ben Zenthes formában olvassuk első ízben, mikor a Pető család kezén volt. Zsigmond korában a zetheri Makók pereskedtek birtokáért. Nyilván ennek a családnak van legtöbb köze Szentes alapításához és nevéhez. Ez a família ugyanis egy századdal előbbi oklevelekben Makó de Zenthes néven szerepel” (71). A Petrák krónika mondái értékű feljegyzése is személynévvel hozza kapcsolatba: „Szentes mostani nevét első birtokosáról Zendus János magyar fővezértől vette első neve eredete homájos hanem tudva van hogy itten Romai Gyarmatok laktak mert Kurtza fojóvíz partján az északi részen most is hamuval töltött vastag cserépedények, sőt Romai pénzek is találtattak, Hogy ezen mostani nevét mej idő tájba költsönözte, azt bizonyosan nem lehet tudni, mert már az 1545 ik évben amidőn az Aradi Cáptalan több körülötte lévő hejségekkel együtt bírta Zentus nevet viselte, mert ezt László királynak egy kiadót leveléből olvashatni, latinul van meg írva, de mi már azt nem tudjuk hogy mit tesz... tehát ki hagyom belőle” A Zendus-monda olyan erősen beépült a köztudatba, hogy ezen kívül a szájhagyományban másféle Szentes névmagyarázattal nem találkoztam. A belterület földrajzi neveinek gyűjtésében a szájhagyomány kiegészítésének legbiztosabb segédeszközei a térképek voltak. Térképek már a XVIII. században készültek a belterületről. A XVÍTI. század második felének Szentesen még megőrizte középkori arculatát, bizonyítja ezt a II. József korabeli térkép (1. sz. térkép 11. o.). A kor földrajzi neveit a református egyház anyakönyvei megőrizték: Kis Völgy Parton lakó, Felső Párti Udvardi István, Alsó Párti, Kis Völgy oldalon lakó, Felső Parton lakó. (Református Egyház születési és házassági anyakönyve 1792. év 385—86). A következő térkép 1840-ben készült, amelyet ha összevetünk a II. József korabelivel, óriási fejlődést tapasztalhatunk: rendeződött a belterület és megkétszereződött (2. sz. térkép 12. o.). Az első olyan térkép, amely a város utcaneveit is rögzítette, 1861-ben keletkezett. A századfordulóig nagyobb változások viszont nem történtek a város életében, így a természetes úton keletkezett utcanevek hagyományozódtak, és éltek tovább a térképeken. Az 1861-es térkép névanyagát őrzi az 1895-ös kéziratos térkép is, amely több példányban forgott közkézen még a XX. században is (3. sz. 8
