Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

élen az egész párt megmozdult. A helybeli kormánypártiak is mindent Dienesre tettek fel, mivel megválasztásával Sima teljes megbuktatását érnék el. Kapóra jött, hogy az Ugron-frakció Pázmándy Dénesi léptette fel, arra a hírre, hogy Sima már bukott ember és elfordultak tó'le a hívei. A korteshadjárat megindult „A Sima párt végrehajtó bizottsága” falragaszokon és rendkívüli kiadásban hívta a választókat pártgyűlésre, Simát, mint jelöltjüket éltetve. A döntés igen rövid idő alatt született meg. Elterjedt, hogy a kormánypárt Széli Kálmánt lépteti fel, majd ülésezés közben érkezett a bizalmas hír, hogy a választási elnök Sima győzelme után az utána legtöbb szavazatot kapott jelöltet fogja győztesként kihirdetni. Sima gyors döntéssel felajánlotta a mandátumot Molnárnak. Dr. Molnár Jenő a fővárosi Függetlenségi Kör elnöke társaival előzőleg érkezett Szentesre — minden hívás nélkül — Sima támogatására.238 A megindult kortesháborúba a legteljesebb mértékben igyekezett a hatóság beavatkozni. A rendőri csendőri erősítés mellett katonaságot is rendeltek a városba. A polgármester kidoboltatta, hogy vasárnap csak Dienes — és Pázmándy-párt tarthat kortesbeszédeket — Sima-párt nem ekkorra jelentette be — azzal a hangsúllyal, mintha más nem is tarthatna. Hasonló apróbb fogással próbáltak zavart előidézni. Mindezek ellenére Pázmándy beszéde teljes kudarcba fulladt. A választók meg sem hallgatták, hanem Simát éltették. Az események után Vadnay felfüggesztette állásából Pass alkapitányt és Arady rendőrkapitány ellen pedig vizsgálatot rendelt el, hogy a botrányt nem sikerült megakadályozniok. Ugrón Gábor, akit valaha még bálványoztak Szentesen, Pázmándy érdekében nem tudott beszélni és dühöngve tért vissza Pestre. Hasonlóan járt Kossuth Ferenc is, bár a Dienes-pártnak komoly esélyei voltak. A legszigorúbb előkészületek után került sor a választásra 1900. január 14-én. A választási elnök variációi miatt még éjfélkor sem ért véget a szavazás, Molnár 415 választója nem is tudott leszavazni. A választás nem hozott eredményt, mert Dienes 681, Molnár 641, Pázmándy 154, és Mezőfi Vilmos, aki szintén fellépett 104 szavazatot kapott. így Dienes és Molnár között új választásra került sor.237

A tisztának nem mondható választáson a Dienes-pártiak is éltek a megyére jellemző fogással, az utolsó pillanatban, már a szavazás napján váratlanul felléptették dr. Molnár Jenő budapesti ügyvédet is, aki Eötvös Károly irodavezetője volt. így a szavazókat gyorsan meg lehetett volna kavarni azzal a kérdéssel, hogy melyik Molnár Jenőre szavaz. A megkülönböztetésként Dienesék a „zsidó Molnár” (az igazi) és „keresztény Molnár” megkülönböztetést javasoltak. Ezen Sima hívei mérhetetlenül felháborodtak és visszautasították. Végül az utca szerint különböztették meg őket, hogy ki milyen utcában lakik.238 Jellemző volt a Sima-párti szervezettségre, hogy az ál Molnár Jenő egyetlen voksot sem kapott. Az antiszemitizmussal akkor még kortesfogást lehetett csinálni. Simától távol állt az antiszemitizmus, de ezek után lapjában szükségszerűen teret kapott a „ki a zsidó?” kérdésfelvetés is, Molnár Jenő vagy Dienes? A korteshadjárat elölről kezdődött főispáni segédlettel. Gálfy megtalálta sógora, Szántó Lajos választási elnök asztalán Vadnay levelét, melyben a főispán elégedettségét fejezte ki az előző szavazás után, mivel a Sima-párt jelöltje nem került az első helyre és hasonló ténykedést várt az elnöktől a következő alkalommal is. A Csongrádmegyei Ellenzék a főispán levelét nyilvánosságra hozta nagybetűvel szedve, betöltve vele az egész címoldalt. Továbbá a választás napjáig minden számában megismételte „Szentesi nép vigyázz, legszentebb jogodat akarják elrabolni!!”

™ Uo. december 29.

337 Uo. 1900. január 17.

S3a Budapesti Napló 1900. január 15.

342