Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
egész községet áttelepíti. Vadnay főispán Szegedre rohant és ügyésszel, plébánossal, községi jegyzővel tárgyalt, majd sürgős kormánybeavatkozást kértek az ügyben.227 Vadnay átiratot intézett Bihar megye és Nagyvárad főispánjához is 1900. október 23-án felhíva az ottani hatóságok figyelmét a „veszélyes akcióra”. Az ottani főszolgabíró 2 hete tudott a dologról a Bihar megyei válasz szerint. 300 család (800 fő) zömmel kubikusok és erdei munkások laktak már ott akkor, vagyis az erdőirtással, földmunkával tulajdonjogot szerző nincstelenek tábora. Vadnay uszítására jövedelem- igazolás, munkavállalási engedély felmutatásának követelésével zaklatta őket. Nem fogadva el Simától nyert okmányokat.228 A belügyminiszterhez vezetett küldöttséget Tasnády is. A kormánylapokban egymás után jelentek meg a híradások, hogy Sima becsapja a népet, elteszi a felvett előleget — előleget nem kellett fizetni, azt a szerződés aláírásakor a tulajdonos kezéhez kellett letenni — és rémhíreket közöltek Sitérről. A településsel járó kezdeti nehézségeket kihasználva sokakat sikerült is lebeszélni az akcióról. A hivatalos kormánylap, a Magyar Szó 3000 telepes nyomoráról írt, amikor még mindössze 675 lélek tartózkodott ott.229 Éles hangon támadott a Nagyváradon megjelnő Szabadság is Tasnády sugallatára, mondván, hogy Sima hívei „népfosztogató” gyűléseket tartanak és felszólítja a minisztert a „Csaló banda” letartóztatására.230 A telepesek azzal próbálták kivédeni a támadásokat, hogy az új telepet, a miniszter engedélyével Széli Kálmán falvának keresztelték el. Végül a jobbágyaikhoz ragaszkodó uradalmak nyomására az egész megyei vezetés sorompóba lépett és megmozgatva az országos „közvéleményt”, Sima a további akciók beszüntetésére kényszerült. Az akció kudarca nyilvánvaló volt, hiszen egy magánember akart példát adni a kormányköröknek, hogy hogyan lehet humánusan telepíteni, ezzel ujjat húzott a vármegyei hatalmasságokkal is, egy olyan időben, amikor már az utóbbiak egyébként is nyakán tartották a „kötelet”. Az akcióba az egész megyei ellenzék vezetése is bukott. Az átmeneti finanszírozást végző Hegyi-féle csongrádi szövetkezetek is megbuktak. Az eredmény nem „zsebelés” és „népfosztás” lett, hanem a szervezők még teljesebb anyagi csődje. A sitéri akcióval párhuzamosan folyt az ádáz háború a két tábor között. 1899. június 16. számmal, 30 éves fennállás után megszűnt a Szentesi Lap. A megyei és városi visszaéléseket kíméletlenül ostorozó lapot kivéve Sima kezéből, úgy gondolták ellenfelei, hogy ezzel sikerül őt el is némítani. Azonban minden törés nélkül Hollósy és Vajda nyomdájában változatlanul megjelent a következő szám Csongrádmegyei Ellenzék címen. Felelős szerkesztő Hollósy István dr. és a kiadótulajdonos Sima Fe- rencné. »Megért engemet a nép, ha a Szentesi Lapot helyettesítő „Csongrádmegyei Ellenzék” útján kiáltak is felé! — írta Sima az olvasó közönségéhez intézett felhívásában — A zsandárszuronyos főispánokat, a bírói széket bordélyházzá aljasító és feltörő bírákat, a nép vérén viperaként élő, lelketlen és sikkasztó ügyvédhadat ezentúl itt fogom ostorozni könyörtelenül.«231 Sima ígéretét be is váltotta. Az ádáz tusában hasonló hangnemű, s névreszóló írások egész sora látott napvilágot, nem csupán Sima, de mások tollából is. Hollósy hamarosan szembefordult Simával és Vadnay zsoldjába szegődött. Az utóbbit bizonyítja egy 1901-ben keltezett általa aláírt elismervény 100 Ft-ról, melyet Vadnaytól kapott Sima ellenes cikkeiért.232 Ebben élen járt a Hollósy helyébe lépő Gálfy Sándor is. Nem véletlen, hogy a lap ellen egy227 Csongrádmegyei Ellenzék 1900. szeptember 30., október 3. 228 CsmL főisp. ein. res. 1900. 229 Csongrádmegyei Ellenzék 1900. november 2. 230 Szabadság 1900. október 12. Súlyos vádak Sima Ferenc ellen. 231 Csongrádmegyei Ellenzék 1899. június 18. 232 CsmL főisp. ein. res. 1901. március 2. 340
