Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
Nem a hitbizományokról kell a XIX. század végén ábrándozni, mert ez ma már a tulajdonjog fogalmai között egy kortörténeti tévedés, hanem a földbirtok maximumát kell megállapítani, vagyis törvényhatóságilag kimondani, hogy egy családfő 5000 hold földnél többet telekkönyvi tulajdonul nem bírhat s az ezen határon túl levő tulajdonjog bármikor állami kisajátítás alá vonható s apróbb parcellázás útján a nép közt kiosztható. Míg egy ilyen törvényt nem alkot a magyar törvényhozás, addig a földéhes nép tábora szemben áll a nagybirtokkal s ma még csak elméleti ez a harc s mentül kevésbé történik gondoskodás a földhöz kötött nép existenciájának biztosításául, annál nagyobb vehemenciával fog fellépni a követelés s egyúttal nehezebb lesz a kiegyenlítés.”219 A fentiek alapján Sima nem csupán kitartott korábbi radikális nézetei mellett, hanem annál tovább is lépett. Az egy évvel korábbi 6000 holdas felsőhatár helyett már csupán 5000 holdban kívánta a birtokmaximum megállapítását. Elméleti okfejtése is szakszerűbb, átgondoltabb volt. A jelenlegi felvetés jelentó'sége annyival is túlmutatott a korábbiakon, hogy a gondolat felvetője nem elégedett meg a követelés hangoztatásával, hanem kész volt azt élő mozgalommá tenni és azért személyesen is harcolni, ha egyelőre még a szűkebb Csongrád megyei keretek között is. „Csong- rád vármegye területét mindenek felett olybá vesszük, hol minden jelszónak abban kell kicsúcsosodni, hogy földet a népnek/” — fejezi be a földkérdés megoldásáról szóló értekezését. Sima csődügye mindezek fényében válik valóban politikai jellegű üldözéssé. Ez leginkább kiviláglik Vadnay főispán földosztással kapcsolatos álláspontjának ismeretében. Az egy évvel később megindított cikksorozatában részletesen kitér erre a kérdésre. Leírja, hogy a megyében erős volt a „vagyon, a tulajdon szentsége ellen” irányuló agitáció és „a sajtó örömmel üdvözölt minden tervet, mely az elégedetlenséget földosztással akarta csillapítani. Jelszó lett, hogy ingatlan birtok kell minden elégedetlen munkásnak. A segíteni akarásnak ilyen propagandája ellen éppen én szólaltam föl a leghangosabban.” Majd a beköszöntő beszédére hivatkozik, amelyben ezt mondta: „A tulajdon, a vagyon elleni izgatás, izgatást jelent nemcsak a jogrend, a társadalom, a haza, hanem egyenesen maga az emberi természet ellen is... A támadás, vagy erőszakra izgatás a mások tulajdona ellen csak enyhébb, de éppúgy magát az emberi természetet támadó merénylet, mint a mások élete elleni erőszakra izgatás. Saját bizonyos vesztébe rohan, ki lelketlen bujtogatók csábítására ily eszeveszett propaganda hívének szegődik.”220 Ebből az alapállásból, melyet Pallavicini őrgróf is megfogalmazhatott volna, világossá válik, hogy miért kellett Sima Ferencet is a „vesztébe rohanók” közé iktatni. Hogy Sima nézetei a Függetlenségi Pártban sem értek el osztatlan sikert, azt jól mutatja Sima volt képviselőtársának, az Ugron-frakcióhoz tartozó Pázmándy Dénesnek 1900 januárjában Szentesen elmondott kortesbeszéde. Simáról a következőket mondta: „Nevezzük egyszerűen Dózsa Györgynek, nem javított, de bővített kiadásban. Fájdalom — kevés kilátás van arra, hogy őt is elevenen megsüssék — a választás előtt.”221 Pázmándy beszédét kommentálva, a Budapesti Napló leszögezi, hogy félnek Simától a Károlyiak és a Pallaviciniek, mert az agrármozgalmat ellenük vezeti. Sima Dózsa Györgynek nevezése — és ez az elnevezés még akkor is az apa219 Uo. szeptember 15. A föld és nép. 220 Vadnay Andor cikksorozatát a Budapesti Hírlapban jelentette meg, majd önálló munkaként is megjelent: A Tiszamellékről, Tanulmány az alföldi munkáskérdésről. Kiadja Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Újságvállalata. 1900. 102—106. 1. 221 Budpaesti Napló 1900. január 14. 337
