Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
tekintettel végül arra, hogy Magyarország önállóságát csak a nép segítségével lehet kiküzdeni és a független Magyarország csak a nép széles rétegeire támaszkodhatik. Kimondja a szociáldemokrata párt az 1898. december 24. és 27. között tartandó kongresszuson: hogy követeli Magyarország gazdasági önállóságát és politikai függetlenségét. Határozottan kijelenti, hogy az ország gazdasági önállóságának kiegészítéséül becsületes munkásvédő törvényhozást követel és az ország politikai függetlenségének kikerülhetetlen előfeltételeként az általános és titkos választási jog törvénybe iktatását. Egyben hangsúlyozza a kongresszus, hogy az önálló vámterülettel együttjáró véd- vámnak mérsékeltnek és átmeneti jellegűnek kell lenni.”185 Ez utóbbi kitétel arra enged következtetni, hogy a határozat meghozatala nem volt vitamentes. A pártvezetőség, miután a kongresszus megtartását betiltották és december 11-ére meghirdetett tiltakozó felvonulás és népgyűlés tartására sem kaptak engedélyt, tárgyalásokba bocsátkozott a függetlenségi ellenzékkel és csatlakozott azok december 18-ára meghirdetett népgyűiéséhez. A részvételt az elnöklésben történő szereplésről és az önálló szónok állításának lehetőségétől tette függővé. A népgyűlést a demokraták hívták össze, így tk. három párt gyűlése volt. A gyűlés napirendjén „A közszabadság Magyarországon és az általános választói jog” téma szerepelt. A három párt részéről Holló Lajos, Vázsonyi Vilmos és Gombosi Béla elnököltek. Holló, Vázsonyi, báró Kaas Ivor, Bokányi, Fényfy Kálmán, és Kasics Péter tartottak beszédet. A gyűlésen határozati javaslatot fogadtak el, amely tiltakozott az alkotmány- ellenes lépések ellen és követelte a demokratikus szabadságjogokat, köztük az általános választójogot. A népgyűlésen 5—6 ezer fő vett részt, jelentős részük szociáldemokrata. Már az első szónok, Holló Lajos felszólalásakor tüntettek, hogy „Halljuk Bokányit!”, ez ismétlődött meg Vázsonyi felszólalásakor is.186 Sima Ferenc nem vett részt a gyűlésen, mert ugyanekkor Szentesen tartott népgyűlést a környező községek részvételével 10 ezer fő előtt. A népgyűlés után békésen hazafelé vonuló tömegre lovasrendőrök rontottak. Lovaikkal tiporták, kardlapozták őket a szokásos módon. A hatóságok szerették volna a nagyobb szabású utcai akciókat meggátolni, és egyben a szociáldemokratákat az obstruáló ellenzékkel szembefordítani. Közben betörték a Kossuth Párt székházának ablakait — nyilván provokátorok. Az ellenzék most nem hagyta magát megtéveszteni. Polonyi Géza a parlamentben arról szónokolt, hogy ki fogják mutatni, hogy kik törték be az ablakokat. Hentaller közbeszól: „Detektívek voltak!”187 A kapcsolat megrontását célozták Rudnay főkapitány akciói is. Bokányi megkereste a főkapitányt, hogy a pártkongresszus ügyében próbálja annak elhatározását megmásítani. Rudnay megkerülte az egyenes választ, majd kijelentette: „Én az úrnak esetleg körmenetet és gyűlést is engedélyezek, ha a rendért a felelősséget elvállalják. A rendhez tartozónak vélem azt is, hogy más pártokat ne támogassanak!” Bokányi erre nem tett ígéretet, így a tárgyalás eredménytelen maradt. Ezután a főkapitány elküdte Bokányihoz Aszlay Antal detektívet, aki „ mint magánember” kopogtatott be hozzá. Aszlay megismételte Rudnay ajánlatát. Közölte, hogy a kormánynak tetszik a párt legutóbbi határozata, nyilván a vámkérdésről hozottról van szó, és a főkapitány hajlandó lenne körmenetet engedélyezni, csak ne csatlakozzanak a polgárokhoz.188 A kormány számára igen fontos kérdés volt, hogy az obstruáló ellenzék 185 FL Főkap. ein. res. 1430/1898. 188 Uo. 1669/1898., ill. OL BM res. 1143/1898. 187 Képviselőházi Napló 1896. 19. k. 142—143. 1. dec. 16. 188 Népszava 1898. december 20. 326
