Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
ne találjon bázisra a szervezett munkásságban. Ezt úgy próbálták elérni, hogy a szociáldemokratákat egy körmenet engedélyezésével lekenyerezik. Nyilván reménykedtek abban is, hogy az 1897. évi decemberi gyűléshez hasonlóan a szociáldemokraták meg is zavarják majd a függetlenségiek gyűlését, lg elérhetik azt, hogy az ellenzék az obstrukció helyett a parlamentben és egyebütt a „hazaáruló” szociáldemokraták ellen prüszköljön ismét. Ez a terv most nem vált be, mivel a Népszava leleplezte Rud- nay mesterkedését. Az MSZDP helyesen a kormánybuktató akcióihoz csatlakozott. A közös akciók 1899 januárjában tovább folytatódtak. Január 15-én a három párt megismételte a december 18-i közös akcióját. Ezúttal tüntető' körmenettel kapcsolták össze a népgyűlést, melyet nyílt téren az Új Vásártéren tartottak meg. A népgyűlés témája: „Tiltakozás az alkotmányon és a törvényeken elkövetett sérelem ellen és az általános választási jog.” A Függetlenségi Párt részéről Holló Lajos, Várady Károly, Barabás Béla, Szederkényi Nándor, a demokraták részéről Kasics Péter, szociáldemokrata részről pedig Kiss Károly mondott beszédet, majd a következő határozatot fogadták el: „...A mai népgyűlés hazafias érzésének egész felháborodásával emeli a hazaárulás vádját a BánfFy-kormány ellen, mely saját hatalmának fönntartása és önző becsvágyának kielégítésére képes volt bűnös kezét az ország még meglévő alkotmánya ellen fölemelni. Miután kitagadta a választói jogból a nép millióit és meggátolta, hogy az ország igazán nemzetté alakulhasson, miután a hatalom a pénz és az alkohol segítségével intézte a választásokat, millióival elfojtotta az agitáció szabadságát, rést ütött a sajtószabadságon, megszorította a gyülekezés és egyesülési jogot, mindenütt az erőszak elveit állítván a jog helyébe, most féket vesztve vakmerő nyíltsággal hirdeti, hogy törvény nélkül fog adót és újoncokat szedni.” Követelte továbbá a határozat az általános, titkos szavazati jogot.189 A népgyűlés után a budapesti rendőrség a már szokásos módon verte szét a hazafelé vonuló tömeget. Az események után Polonyi Géza interpellált is a parlamentben, mivel „Előre gazember! Ismerünk gazember! Te is ott voltál! felkiáltásokkal arculütötték és bántalmazták Meszlényi Arthur újságírót is, aki testihibás volt.190 A főváros szervezett munkássága nem szimpatizált a Függetlenségi Párttal, mutatja ezt az is, hogy ismét csak 10 ezer fő gyűlt össze a népgyűlésen. Már a tüntető felvonulás alkalmából volt egy kis csete-paté a szociáldemokraták és a polgárok között. A munkások a kapott nemzetiszínű lobogóról letépték a fehér és zöld színt. Az így nyert „vörös zászlót” viszont a „hazafias érzelmű polgárok” semmisítették meg.191 Leginkább példázza ezt azonban a február 19-re összehívott, tüntető körmenettel egybekötött tisztán szociáldemokrata népgyűlés. Ezen gyűlésen 50—60 ezer ember gyűlt össze és minden addiginál hangosabban követelte az általános választási jogot. A szociáldemokrata tüntetők impozáns menetét a munkás sportkör hat kerékpárosa nyitotta meg. A menetben 6 egyleti, 19 szakmai zászlót vittek, ez azt jelenti, hogy 25 munkásszervezet képviseltette magát a felvonuláson. A feliratos táblákra a következő jelszavakat írták: „Jogot és kenyeret a népnek!” — Sima jelszava —, „Hol nincs jog, ott nincs haza!”, „Választójogot, türelmünk elfogyott már nem kérünk követelünk, igazság kell nekünk. Éljen az általános, titkos választási jog.” 5—6 ezer fő vonult fel és fegyelmezetten haladt a népgyűlés színhelyére. A Munkás- Marseil- laise-t énekelték, éltették az általános választási jogot és Bokányit, aki ekkor már börtönben volt. A menet élén a pártvezetőség tagjai, Pfeifer, Goldner, Weltner és Gombosi haladtak, köztük egy szem polgár báró Kaas Ivor.192 iss pl Főkap. ein. res. 68/1899. 190 Képviselőházi Napló 1896. 20. k. 121—122. 1. 1899. jan. 10. 191 Népvezér 1899. január 22. 192 OL BM rés. 121/1899. 327
