Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

mozgósítani az önálló vámterület ügye mellett. Valójában az ellenzéki birtokosok számára is lényeges kérdés volt a gazdasági stabilitás, így a harc leglényegesebb taktikai eleme a Bánffy-kormány megbuktatása volt. A Bánffy-kormány, hogy a további közjogi viták elejét vegye és a kedélyek Függetlenségi Párt által történt felkorbá- csoltságát mérsékelje, egyben a nemzetiségi törekvésekre ható veszélyes ellenhatást csökkentse, az uralkodó tanácsát megfogadva, az osztrák kormánnyal megállapodott abban, hogy amennyiben a kiegyezést 1903-ig nem sikerül megújítania, az mindaddig érvényben lesz, míg azt valamelyik fél fel nem mondja. („Ischli klauzula”) A „nemzeti eszme” eme elrettentő' arculcsapása, minden korábbinál hevesebb kormányellenes akcióhoz vezetett. A „szocialista lázadás” megfékezése után így most már csak egyetlen kérdés foglalkoztatta a közvéleményt: az önálló vámterület, a kormány megbuktatása. Ezért teljes erővel kezdődött meg az obstrukció a parlamentben és egymást érték a tiltakozó gyűlések a fővárosban és vidéken. Az ellenzéki sajtó hasábjait is ez a téma töltötte meg. Mindez azt jelentette, hogy a Függetlenségi mozgalomban létező ellentétek háttérbe szorultak és az önálló radikális párti törekvések átmenetileg vereséget szenvedtek.

Az elégedetlen kispolgári tömegek visszahódítása és a birtokos parasztság hazafias érzéseinek felkorbácsolása révén a Függetlenségi Párt iránti bizalom helyre állt. Bár ez a bizalom teljessé nem vált. Éppen ezért jó lehetőséget biztosított a szociáldemokraták számára is a radikális párti kísérlet háttérbe szorulása után a tömegbázis növelésére.

A radikálisokkal kialakított kapcsolat közvetlen hatást gyakorolt az MSZDP politikájára is. Számos elméleti és gyakorlati kérdés közelebbi kimunkálását vetette fel és segítette elő. így a már említett hazafiság és internacionalizmus kérdése, az önálló vámterület és függetlenség kérdésének többszöri megfogalmazása és nem utolsósorban a szövetségi politika átértékelése. Az utóbbi kérdésben igen jelentős lépés volt a kispolgári tömegek felé nyitás. A Szegedre kitoloncolt Pollák Béla kezdeményezésére megindított Munkáslap fejlécén ez állt: „Csongrád megyei szociáldemokrata földmívelő és ipari munkások, kisgazdák és iparosok politikai havi közlönye”. Az Újpesten kiadott Haladás c. pártlap pedig a „12. gödöllői kerület kisiparosainak, kisgazdáinak és munkásainak havi közlönye” kívánt lenni. Szintén erre utal, hogy a soros földmunkás-kongresszust már „Földművesmunkás és kisgazdakongresszus”-nak nevezték. A puszta címváltozások mellett tényként említhető, hogy Várkonyi volt kisgazdahívei mellett a kispolgárság függetlenségi érzelmű csoportjainak egy része is kezdett a szociáldemokraták felé orientálódni és a párt megnyerésükre komoly gondot is fordított. Pollák Béla Szegedről küldött tudósításában arról számolt be, hogy a Szeged Alsótanyán tartott népgyűlés során, ahol zömmel kisgazdák vettek részt, elhatározták, hogy kilépnek a Kossuth Pártból és csatlakoznak a Szociáldemokrata Párthoz.178 Nőtt az MSZDP befolyása az értelmiség és az egyetemisták körében is. A függetlenségi mozgalom rovására történt térnyeréshez természetesen hozzájárult a vámkérdésben és a függetlenség kérdésében a pártvezetőség megváltozott álláspontja.

A vámkérdésről hosszantartó vita bontakozott ki a szociáldemokrata pártban, amely a Népszava és a szaklapok hasábjain, valamint a fővárosi és vidéki népgyűléseken öltött országos méretet.179

178 Népszava 1898. augusztus 19.

179 A vámkérdésben Pfeifer az önálló vámterület mellett foglalt állást, míg a hazatérő Garami ellene. Kettőjük között éles vita bontakozott ki, amely 1898-as év második felét végigkísérte. (Népszava 1898. augusztus 26-., szeptember 9., november 4. stb.)

323