Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
tudatba történő elhintése a radikális párti zászlóbontás ellensúlyozását kívánta szolgálni. Nem kevésbé volt fontos a megindult bomlási folyamat ellensúlyozása éppen az egységtörekvések hangsúlyozásával. A Függetlenségi Párt demonstrálni igyekezett, hogy maga is kész vállalni a demokratikus célkitűzéseket. Május elején Kossuth-párti vezérek korteskedtek Vészi József „pártonkívüli” jelölt mellett, aki a megüresedő óbudai kerületben lépett fel. Vészi programjában követelte az általános választási jogot, a progresszív adózást, a kötött birtokok felszabadítását, „a privilégizált osztályuralom megszüntetését” és kúriai bíráskodás bevezetését a választási visszaélések felett, továbbá „demokratikus átalakulásokat, amelyek a nemzet egyetemét teszik gazdájává a nemzet sorsa fölött intézkedő hatalomnak”.175 Vészit annak ellenére támogatták, hogy a függetlenséget követelte volna. Vészi programja, melyet a Budapesti Naplóban is több ízben megfogalmazott, ezeknél az általánosságoknál nem ment tovább. A fővárosi polgárság radikálisabb elemeit is sikerült ismét megtéveszteni elsősorban az egység szükségességének jelszavával és azzal, hogy a kiegyezési tárgyalások elhúzódása növeli a függetlenség kivívásának esélyeit. Túlzott reményeket fűztek közjogilag a beállt viszonyokhoz. Tüzelte az ellenzéket az a tény is, hogy az uralkodó június 28-án rendeletileg, Bánffy tanácsára, feloszlatta, illetve elnapolta a törvény- hozás munkáját szeptember 5-ig. A szünet idején magasra csaptak a „hazafias felbuzdulás” hullámai. Ebben az időben a radikálisokhoz csatlakozott baloldalt is ott találjuk az egység szorgalmazói között. Kasics Péter levéllel fordult az összes asztal- társasághoz, hogy ünnepeljék meg Lajos napját. Kossuth Ferencnek tudtára adták, hogy fúzió esetén nem ő lenne az új párt vezére, erre hazasietett Olaszországból — ahol éppen tartózkodott — és kijelentette, hogy az adott nehéz politikai helyzet nem alkalmas a fúzióra. A megoldás az, hogy minden párt harcoljon az önálló vámterületért. Eljárásával pártjabeliek sem voltak megelégedve. Az információt továbbító detektív jelentése is azt szögezi le, hogy Kossuth félti a pártvezérséget és ő is miniszter szeretne lenni.176 A függetlenségiek egy radikális csoportja — 50 fő — Dr. Székely Béla, dr. Vig Viktor, dr. Molnár Jenő, Kardhordó Árpád, Kovács Gyula, Jámbor Gyula a Nap utcai „Diáná”-ban gyűlésezett és Lámi György az „Új épület” c. „Ausztriát gyalázó” verset szavalta el és ehhez hasonlót mondott Csémi Gábor is. Az összegyűltek Kossuth Ferencet támadták és az egységet sürgették. A másik Lajos napi összejövetelen, melyet a József körút 10. szám alatt tartottak 14 asztaltársaság képviselői jöttek össze. Kornai István az „Atkos kétfejű” c. versét szavalta el. Majd Sef- fer László felszólalásában szintén Kossuth Ferencet bírálta a fúzió akadályozása miatt. A jelentés szerint, elhatározták, hogy felhívást tesznek közzé minden párthoz, hogy harcoljanak az önálló vámterület kivívásáért. Ők pedig, mármint az asztaltársaságok a polgári körrel fognak egyesülni.177 A fenti események is mutatják, hogy a fővárosi polgárság fokozatosan visszatáncol a Függetlenségi Párthoz. Az önálló vámterület kivívásának illúziója ismét egy táborba hozta a függetlenségi eszme híveit, bár az önálló csoportosulások a következő időkben is megmaradtak. Az önálló Radikális Demokrata Párt eszméje azonban egy ideig háttérbe szorult. Az egymást váltó osztrák kormányok labilitása, a kiegyezés megújításának folytonos elodázása egyre zavarosabb helyzetet idézett elő, amely illúziókat táplált az ellenzékben. A függetlenségi ellenzék megpróbálta a közvélemény széles skáláját 1.5 Magyar Esti Lap 1898. május 13. 1.6 FL Főkap. ein. res. 1029/1898. 177 Uo. 1056/1898. augusztus 28-án kelt jelentés. 322
