Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

Sima Ferencet, amikor azt gondolta, hogy tespedtség a Függetlenségi Párt langyos magatartásával magyarázható egyedül és radikális programmal, éles kihívással cselekvésre mozgósíthat, látva, hogy Justh Gyula az elégedetlenség puszta kifejezésre juttatásával nem sok változást érhet el. Sima éppen a Bánffy-kormány erőszakos politikája által kiváltott ellenzésre építette a cselekvés lehetőségét, ám a burzsoá sajtónak a szocialista mozgalmakról írt rémhírekkel átitatott tudósításai legalább akkora rémületet idéztek elő a kispolgárban, mint a liberális köntösben megvalósított kormányterror.

A mérhetetlen tespedtség és közöny, amivel a polgárság reagált a helyzetre Sima Ferencet is elkeserítette. Május 23-án levelet írt Székely Bélához, a Függetlenség felelős szerkesztőjéhez és bejelentette a politikai élettől való visszavonulását. „Magyarországon egy pár alföldi város hazaszerető népétől eltekintve, kiveszett a nemzet leikéből a haza függetlensége iránti lelkesültség. Még rothadni kell a közállapotoknak, rothadni tovább mélyen, hogy új élet kelhessen a nemzet lankadó, kiélt testén és lelkén: addig felesleges a harc, mert csak a fennálló rendszer erejét istápolja, fokozza... En nem írok, nem beszélek, hagy dolgozzon a zsandár és katona, a szurony és golyó, ez juttatja az országot oda, hogy tisztul a levegő, tisztul a helyzetZ'168 Sima tehát törekvéseinek kudarcát abban látja, hogy az 1898. év eseményei még mindig nem voltak elegek ahhoz, hogy a nemzetet felébresszék, ehhez még több zsandár és golyó kell, a küzdelem tehát értelmetlen.

Sima levelére a Népszava azonnal reagált: — azt leközölve a következőket írta — „Sima képviselő úr nem veszi rossz néven, hogy sem elhatározását, sem kijelentését komoly politikushoz méltónak nem tartjuk. Ha a harc legkényelmesebb részét a visszavonulást választja magának, sohasem fog radikális pártot tömöríteni maga köré.” Szemére veti a lap továbbá, hogy adós a május 8-án 50 ezer ember előtt tett ígéretével.169 A Népszava bírálata teljesen jogos volt. Az előzőekben tárgyaltakon túl azonban Sima lépésének további indítékai nem ismertek.

A visszaesés további tényezője volt a kormány magatartása. A május 8-i nagy demonstráció után több lehetőséget nem engedélyeztek a szociáldemokratáknak. Az MSZDP kerületenként és szakmánként összehívott gyűléseken próbálta a demokratikus szabadságjogokért folytatott harcát folytatni. Ezek zömét is betiltotta a rendőrség. Tudtára adta a pártvezetőségnek, hogy több nyilvános felvonulást és népgyűlést nem fog engedélyezni, mivel május 8-án megszegték a feltételeket. „Botrányos magaviseletét tanúsítottak és idegen vagyont szándékosan rongáltak, vagyis röplapokat szórtak és az „előkelők” fogatait is teleragasztották vörös cédulákkal, melyen az állott, hogy „Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, míg az általános és titkos választási jog törvénybe iktatva nincs!” 1898-ban a párt szokásos kongresz- szusának megtartását is betiltotta a rendőrség.

Sima és a szociáldemokraták közti viszony is fokozatosan romlott, okai pontosan nem ismertek. Lázár Vilmos detektív jelentése szerint „Sima Ferenc mindenkorra szakított a pártvezetőséggel, mert őt igen közönséges célokra akarta eszköz gyanánt felhasználni.”170 Azt is közölte, hogy a pártvezetőség Simát leleplező cikksorozatot fog közzé tenni. Az utóbbi értesülése nem igazolódott be, az előző is vitatható, mert a későbbiekben rossz viszonyról nem lehet beszélni, a kölcsönös szimpátia megmaradt. Az a tény viszont, hogy ez a korábbi együttműködés közvetve Sima bukásához vezetett. A Függetlenség című lap, mely hasábjainak egy részét át168 Szentesi Lap 1898. május 25.

169 Népszava 1898. május 28. „Divatba jöttek a politikai levelek”

i?o pú Főkap. ein. res. 808/1898. június 6-i jelentés.

320