Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
megelégedtek a nagybirtok burkolt támadásával. A megoldási mód konkretizálása az Arad és Vidéke egy későbbi számában jelenik meg. A lap bírálat alá veszi a Pesti Hírlap szocialista szervezkedés elleni cikkét és amellett foglal állást, hogy a megélhetési módot kell javítani és a jelenlegi nagybérleti rendszer helyett B—10 holdas kisbérieteket kell létesíteni. „Azonkívül minden eszközzel odahatni a nagy latifundiumok, nagy egyházi javak és óriási kiterjedésű birtokok tulajdonosai hasonlóképpen járjanak el.”84 Justh Gyula választójog melletti kiállását melegen üdvözölte a Függetlenség is: „Dicséret Justh Gyulának, hogy bátran kihirdette ezt az elvet. A Függetlenségi Párt par excellence a nép pártja. Éppen ezért részt kell kívánnia magának a nép küzdelmeiből, vágyakozásaiból, aspirációiból. A közjogi kérdések nem meríthetik ki egy párt életfeladatát.85 Majd a népre támaszkodás további érvei következnek a cikkben. Justh Gyula és Sima Ferenc között azonban közelebbi kapcsolat nem jött létre. Az 1897-es nagy obstrukció idején közeli harcostársak voltak, Justh is kiábrándult pártja vezérkarából, de a szakítás gondolatáig még nem jutott el, túlságosan is tisztelte a Függetlenségi Pártot ahhoz, hogy azzal szakítson, nézetei pedig — balratolódása ellenére — még messze nem jutottak el addig a pontig, ahol Sima tartott. Valós közeledés nem jött létre a két csoport között. Esetleges tárgyalásokról nem állanak rendelkezésre források. Valószínűnek látszik, hogy Sima Ferenc nem mondott le a nagytekintélyű pártvezér, Justh esetleges megnyeréséről, de Justh ortodox ragaszkodása a Függetlenségi Párt eredeti programjához már áthidalhatatlanabb akadályt jelentett, mint a Demokrata Kör közjogi színezet nélküli alapállása. A függetlenségi eszme félévszázados tradíciói, a 67-es alappal szemben a 48-as, függetlenségi eszmékhez való ragaszkodás, a Kossuth-kultusz mélyen beivódott a köztudatba és a hazafiassal, a haladóval azonosult, mindez rendkívül nehézzé tette a további kibontakozást. A közjogi színezet nélküli pártalakulásnak szinte nem is volt realitása, a 67-es alap elfogadása nem biztosíthatta a tömegek rokonszenvét, 48-as alapon pedig újabb ellenzéki párt megalakítását nehezítette, hogy már van ilyen párt, amely amúgy sem egységes és az erők további szétforgácsolása csak a 67-es alapon állónak kedvez. A függetlenségi mozgalom felbomlása még nem volt olyan mérvű és a belső ellentétek kiéleződése még nem vált olyan erőssé, hogy az erők maradéktalanul polarizálódhattak volna, hiányzott az új radikális párt megalakításának eszmei előkészítése. A változást követelők táborában még jelentős volt azoknak a száma, akik úgy vélték, hogy a Függetlenségi Párt programját kell megújítani és azon belül kell a radikális vonalat megerősíteni — amellett, hogy a „radikális vonal” tartalmát illetően is megoszlottak a vélemények —, vagyis még nem jutottak el teljesen különálló párt gondolatáig. A feltételek megérlelődése, anélkül, hogy a fenti folyamatok végbementek volna, rendkívül felgyorsult 1898 elején. Az új párt megalakítását elősegítő tényezők a következők voltak: A Bánffy-kormány terrorintézkedéseinek általánossá válása, a demokratikus szabadságjogok korlátozása, a részben már érintett tehetetlenség, és tespedés, melyet a Függetlenségi Párt tanúsított és végül, de nem utolsósorban a szocialista tömegmozgalmak kibontakozása. Mindezekhez járult a Függetlenség c. lap elméleti előkészítő munkája és szervező tevékenysége. Az alábbiakban ezeknek a tényezőknek a számbavétele feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a radikális párti tömörülés tényleges megvalósulása érthetővé váljon. A Bánflfy-kormány a rabszolgatörvény keresztülvitelével egyidőben a szocialista 84 Arad és Vidéke március 1. „Manclicher politika”. 85 Függetlenség 1898. február 13. 295
