Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

címmel állandó mellékletet tartalmazott, melyet a szociáldemokraták írtak meg. Az együttműködés további lehetőségei nem voltak meg. Sima Ferenc nem használhatta fel az MSZDP-t egy radikális polgári párt megalakításához, az MSZDP pedig nem olvaszthatta be Sima híveit saját soraiba, ha egyáltalán ilyen törekvésről szó lehetett, mivel az elvi különbségeket nem lehetett közöttük áthidalni. így megmaradt a kölcsönös rokonszenv és egymás elveinek kölcsönös tiszteletben tartása. A későbbiekben pedig programjaik azonos pontjai esetében az időnkénti közös akciók szervezése. Sima Ferenc a szociáldemokratákhoz való közeledés rövid kitérője után jutott el egy önálló radikális párt létrehozásának szorgalmazásáig. A rabszolgatörvény tárgyalása, majd az ellenzék januári ismételt leszerelése már teljesen nyilvánvalóvá tették a fővárosi haladó gondolkodású polgárság számára is, hogy a Függetlenségi Párt keretei között lehetetlen a további kibontakozást keresni és új, radikálisabb párt megalakítására van szükség.

2. A Radikális Demokrata Párt megalakítása és törekvései

A Függetlenség 1897. december 29-i számában az „Olvasóinkhoz!” címmel felhívást tett közzé, melyet a lap következő évi első számai megismételtek. A felhívás új törekvéseket fogalmaz meg, leszögezi, hogy a „Függetlenség merészen kitűzte a társadalmi radikalizmus zászlaját” (a lap kiemelése). Kifejti a felhívás, hogy a tisztán közjogi kérdések nem meríthetik ki egy pártnak, vagy egy lapnak a törekvéseit. „Az emberiség halad, a társadalmi osztályokat egymástól elválasztó korlátokat lerombolni készülő milliók vágyakozásának és méltó önérzetének lassanként tetté szűrődő hatalmas akarata. Elég volt már a régi tradíciókból! Amit több mint száz esztendővel ezelőtt a francia forradalom vérnek óceánja közepette proklamált, az egyenlőséget, végre valahára meg kell valósítani! A kegyelmes, méltóságos címek országában, a grófok és bárók birodalmában, a királyi tanácsosok és rendjelek hazájában lelkesen lobogtatjuk az egyenlőség és a demokrata eszmék zászlaját!” — szögezi le a felhívás. Kéri a lap az olvasók támogatását, kinyilatkoztatva, hogy a Függetlenség nem üzleti vállalkozás, hanem „ideális lelkű emberek szellemi fegyvere politikai és társadalmi nagy célok elérésére”.

A Függetlenség törekvéseire első reagálás Komái István cikke volt a Népvezér c. függetlenségi lapban. Kornai, a 48-as polgári kör egyik vezéregyénisége már radikális programtervezetet tesz közzé. Leszögezi, hogy az igazságból nem lehet semmit feláldozni. „Igazság az is, hogy a nép a hatalmat maga tartsa kezében, hogy a nép felett csak egy úr legyen a nép. Igazság az is, hogy a nép milliói mindenikének anyagi boldo- dogulása, saját szorgalma, munkássága és tehetsége szerint érvényesüljön.” A fő követelés a függetlenség, amelyet Bánffy és pártja akadályoz és egy „idegen nációból összeverődött osztrák főtisztikar, a Bécsi udvar valamennyi uszályhordozója” akadályoz Kornai szerint. „Sőt meg kellene írni, el kellene mondani azt, hogy mi haszna van Magyarországnak az osztrák uralkodó házból”. A Habsburgokat mélységesen gyűlölő és republikánus beállítottságú Kornai a fenti „felségsértő” kifejezést természetesen csak így feltételes módban fogalmazhatta meg. Programjavaslatának további részeiben az általános választójogért folytatandó radikális küzdelmet, a progresszív adózás bevezetését, a közoktatás ingyenessé tételét fogalmazza meg. „Radikális politikát minden vonalon! Legyen alkotmányos parlament titkos választás és álta- nos választójog útján, a főpapok és mágnások befolyása kizárásával. Legyen egészséges társadalom, amely a szegény és munkaképtelen emberek sorsáról gondoskodik.

290