Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
tartott. A Függetlenség pedig meg is dicsérte Darányit, hogy humánus érzékkel fogadja a módosítási indítványokat. Mindezt Sima harcának eredményeként tudja be a lap, majd hozzátette, hogy „Sima harcából merítsen eró't a munkásvilág is”.61 Ez a körülmény tovább rontotta a szociáldemokratákhoz való közeledés lehetőségét. A Népszabadság válaszul revideálta a Népjogban korábban megjelent, Simát szocialistának nevező cikket, mondván, hogy azt egy fiatal újságíró írta és szemére vetette Simának, hogy elégedett a módosításokkal.62 A Függetlenség viszont válaszában kioktatva a Népszabadság cikkíróját, hogy kevésbé rossz mindig jobb a rossznál és ez is Sima érdeme, majd ellenvádat emelt a lap, amelyben neki volt igaza: „Ha annyira elégedetlen a tisztelt Népszabadság az elért eredménnyel, hát ugyan hol volt ő és hol késtek az éji homályban párthívei akkor, amikor a törvényjavaslatot tárgyalták a Házban? Ugye megijedtek és elbújtak Rudnay Béla embereitől s nagy bölcsen várták a sütgalambot a szájukba ... de tisztelt szocialista urak, lássuk már egyszer bátor fellépést is. !”63 A szociáldemokraták valóban nem folytatták januárban már a decemberben megkezdett akciókat a parlament előtt, bár a tiltakozás nem került le a napirendről. Az MSZDP lényegesen nehezebb körülmények közé került 1898 elejére, a Bánffy- kormány minden korábbinál erőszakosabb módszerekkel igyekezett működését megbénítani, veszélybe került a párt legális működésének lehetősége és maga a pártsajtó is. Ezek a körülmények a fentebb jelzett ellentétek mellett a további közeledést is sürgették. így hamarosan megegyezés jött létre Sima Ferenc és Pfeifer között. Sima azt az ajánlatot tette, hogy a Függetlenségben közölni fogják a szociáldemokrata mozgalom híreit és egyben külön rovatot fog a pártvezetőség rendelkezésére bocsáj- tani, amit ők tölthetnek meg tartalommal. Cserében pedig a szociáldemokraták vállalják, hogy munkáskörökben terjesztik a lapot és bevételéből is bizonyos hányadot kap az MSZDP. A pártvezetőség kezdetben nem kívánta elfogadni a javaslatot, de végül Pfeifer és Grossmann ajánlatára az elfogadás mellett döntött. Létrejött a paktum Sima és Pfeifer között. A szociáldemokraták azt is vállalták, hogy elvégzik a Függetlenség utcai árusítását. Pfeifer Sándor 1898 januárjában felhívást tett közzé és leveleket írt a vidéki szervezetekhez, hogy ezentúl minden korcsmában követeljék a Népszava mellett a Függetlenséget is. Mivel a Népszava nem jut el mindenhová, ezért a pártvezetőség híreit a Függetlenségben fogja közölni. Ezt elvileg azzal indokolta, hogy a Függetlenség mögött álló radikális ellenzék programja nagyjában azonos a Szociáldemokrata Párt programjával.64 A Függetlenség és az MSZDP vezetősége között nyilván már korábbi keletű az együttműködés, a tényleges egyesség azonban január második felében jött létre, ezt Pfeifer levele tanúsítja, amely január 29-én keletkezett,65 de nem előbb, mivel abban már a Népszavára történik hivatkozás, melynek politikai hetilappá tételét január második felében tudta realizálni a pártvezetőség. Ekkor egyeztek meg Neumeyer Ede nyomdásszal, aki letette a lap kaucióját. A Népszava politikai lappá tétele sem jelentett azonban biztonságot, ezért kellett a Függetlenség támogatása. A Függetlenség a későbbiekben valóban jelentős szolgálatokat tett a Szociáldemokrata Párt számára, rendszeresen közölte a mozgalom híreit, cikkeket vett át a Népszavából, gyakran betiltott cikkeket tudott leközölni és végül „Munkásvilág” 61 Uo. január 12. 82 Népszabadság 1898. január 14. «3 Függetlenség 1898. január 16. 64 Budapest fő- és székvárosi állami rendőrség 1898. évi működése. Bp. 1899. (továbbiakban: Rendőrségi Évkönyv 1898.) 265—266. 1. 6ä OL BM rés. 134/1898. mellékelve Pfeifer eredeti levele, amely a felhívást tartalmazza. 289
