Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

Az agráriusokhoz közelálló Darányi felszólalása kifejezte azt a demagóg magatartást, amelyben a törvényhozás igyekezett tetszelegni, vagyis a birtokos osztály érdekében hozott törvényt, mintegy jótékony, humánus, munkásvédő intézkedést beállítani. Visontai Soma nyomban szólásra jelentkezett személyes kérdésben és a jobboldal zajos „Eláll!” közbekiabálásaitól zavarva kezdte meg beszédét. Keményen visszautasította a miniszter vele kapcsolatos személyeskedését, kijelentette, hogy igenis résztvett a szociáldemokrata gyűlésen, ahová egy küldöttség hívta meg. „Legyen meg- győzó'dve a miniszter úr, — mondotta Visontai — hogy az én itteni szociális természetű felolvasásaimért, melyekkel sokszor a hatalom helytelen intézkedéseivel szembeszállók, ha nem is fogok tapsokat aratni, hanem néma nyugalommal fogják hallgatni, amint azt megszoktam már, de az én lelkiismeretem nyugodt lesz, mert elvtársaimon akarok segíteni és mint népképviselő ezen a téren is eleget akarok tenni kötelességemnek.”52 Erélyes visszautasításban részesíti Sima Ferenc is a minisztert. Ő is kijelenti, hogy igenis munkásgyűlésen volt és ott több ildomot tapasztalt, mint amilyet a miniszter a bársonyszék megszégyenítésével tanúsít. Ajánlja továbbá a miniszternek is, hogy járjon munkásgyűlésekre, mert akkor bizonyára nagyobb műveltséggel fog a parlamentben szerepelni.53

A soronkövetkező szónokok hangot adtak annak, hogy a miniszterrel értenek egyet és elítélik a két képviselő magatartását. Rohonczy Gedeon (kormánypárti) ki is hangsúlyozta, hogy két képviselő kivételével mindenki osztatlan lelkesedéssel fogadja a javaslatot, majd Simára célozva megjegyezte, hogy az egyik képviselő „nem számít”. Vele nem is kíván vitázni, Visontai kioktatása után azonban mégis rátért Sima beszédére is. Javaslatba hozta, hogy a részletes vitánál vegyenek be szigorú intézkedéseket „az ámítok” ellen is, „kezdve társadalmi úton itt a képviselőházban. Mert Sima képviselő úr nem is gondolja, hogy milyen hazafiatlan, milyen tudatlan beszéd az. Azt a munkást fel kell arról világosítani és ez a célja felszólalásomnak, mert Ön veszedelmesebb, mint az a nem tudom, kiféle kis újságíró — mondotta Simának Székely Bélára a Függetlenség szerkesztőjére célozva — aki azt a zuglapot szerkeszti és a munkás kezére játsza.” A sértésre Sima nem kevésbé kemény hangon válaszolt. „Én t. ház, egész életemet munkában töltöttem el, s hogyha egy munkásembernek a gondolkodásmódja egészen más a munkástörvény felett, mint azé, aki a jégen csúszkál, ezt az egész ház természetesnek fogja találni.”54 — mondotta többek között. Rohonczyn kívül azonban más sem tartotta természetesnek. A következő felszólaló Ivánka Oszkár (Nemzeti Párt) aki más kérdésekben a kormány egyik legelkeseredettebb bírálói közé számított, szintén felháborodással és elí- tétőleg kommentálta Sima és Visontai beszédét. Visontaitól, aki szerinte a „szocia- lisztikus eszméknek híve” azt várta volna, hogy a társadalmi különbségek kiegyenlítése oldaláról fog szólni, de mivel ezt nem tette Ivánka szerint csak azzal magyarázható, hogy Visontai „azon meggyőződésben él, hogy nagy szociális eredmények csak forradalmi úton érhetők el.”55 Visontai erre nem válaszolt.

A törvényjavaslat részletes tárgyalása tovább tartott, mint arra a kormány számított, bár előzetes információk alapján a gyors letárgyalásra lehetett számítani, de Sima Ferenc és Visontai Soma felszólalásai hosszabra nyúltak és nagyobb vihart kavartak fel annál, hogy a javaslatból január elsejéig törvény legyen. A törvényjavaslat tárgyalása nem várt heves akciókat váltott ki az utcán is a szociáldemokraták részéről. Mindezek és az a körülmény, hogy Sima Ferenc bejelentette, hogy a részle52 Uo.

53 Uo. 361.1.

54 Uo. 383.1. december 15.

55 Uo. 386. I.

285