Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

Bánffy a Tiszák támogatását élvezve kész lett volna a parlament megrendszabá- lyozására, s talán abszolutikus kormány bevezetésére is, annyira feldühítette az ellen­zék magatartása. Legalább erre enged következtetni a Neue Frei Presse 1901. június 18-i cikke173, amely arról szólt, hogy Bánffy az abszolutisztikus kormányzás beveze­tésére tett javaslatot. Rakovszky István képviselő ennek nyomán 1901. szeptember 3-i ülésen javaslatot terjesztett be Bánffy vád alá helyezésére. Javaslatát azonban el­vetették. Az obstrukció során nyilván az új választások kérdése is felmerült. Infor­mációkat szerzett be a törvényhatóságoktól egy esetleges választás esélyeiről, vagyis arra volt kiváncsi a kormányzat, hogy az obstrukció hogyan hat a választókra. A vá­lasztók közül a Békés megyei főispán információ gyűjtése áll rendelkezésre. A főis­pán a főszolgabíráktól nyert információk birtokában megerősíti, hogy a hangulat a Függetlenségi Pártnak kedvez, az idő tehát nem alkalmas új választások kiírására.174 Bánffy üres kézzel tért vissza Bécsből és csupán egyetlen megoldás maradt, amire elszánták magukat, az ülések idejének meghosszabbítása. Július 20-án bejelentik a javaslatot és egyheti heves vita után az ellenzék elkeseredett ellenállásával találkozva a többség csak július 28-ra tudta a döntést kicsikarni. így elvileg a napi egy órával nem sokat nyert a kormánypárt, mivel egy teljes hetet elveszített. A döntés is csak azért jöhetett létre, egy hét leforgása alatt, mivel akkorra az ellenzékkel való meg­egyezés is nagyjából megtörtént a 16. § ügyében. Az ülések meghosszabbításáról lezajló vita alkalmat adott a nyíltszíni alkudozásokra is. Apponyi Albert felvetette, hogy az ellenzék kész gyorsított tárgyalással letárgyalni a terítéken levő javaslatokat, ha a kormány enged a 16. § kérdésében. Tisza ístván válaszában kifejtette, hogy alkuba nem mennek bele — nem ellensége a kompromisszumoknak, ha kellő garan­ciákat lát — nem engedhetnek a kisebbség akaratának. Némi fenyegető ízzel két választási lehetőséget kínált az ellenzéknek, az egyik a parlament megrendszabályo- zása, a másik a teljes lezüllesztése a parlamenti életnek. Ő az előbbi híve. Tisza ugyan­akkor megkérdőjelezte — teljesen jogosan — hogy az ellenzéki pártok vezetői egyet- értenének az obstrukcióval és azt várva tőlük, hogy tegyenek rendet. Ekkor teljesen váratlanul Apponyi Albert azonosította magát pártja harcával, ezek után Kossuth Ferenc is felállt és a vitaintéző bizottság tevékenységével teljesen azonosította magát. Két nappal később Pulszky Ágost még igen keményen bírálta az ellenzék magatar­tását és ragaszkodott a többség presztízséhez, de kilátásba helyezte, hogy lehet a 16. §-nak esetleg egy más megfogalmazása is, ha az ellenzék feladja az obstrukciót. 28-án Sima Ferenc interpellációjára válaszolva Bánffy kénytelen volt tagadni, hogy bécsi látogatása során felhatalmazást kért és kapott volna a parlament megrendsza- bályozására nézve —- ellentétben a kormánypárti lapok híresztelésével — ugyanis mindez sértette volna a parlament szuverenitását, de hozzátette hogy a kormány kez­deményezheti a parlamenti rend megváltoztatását, ha az ország érdekeinek nem felel meg.175 Az ellenzék számára nyilvánvaló volt, hogy a klotürre már nem kerülhet sor, de számukra is érdekes volt, hogy a megfogyatkozott erőkkel folyó obstrukciót siker­rel zárják le, legalábbis eredménnyel a kormánypárt részéről. A tárgyalásokat az el­lenzék kezdeményezte. Megkeresték Szilágyi Dezső házelnököt, hogy közvetítsen valamiféle kompromisszum ügyében. Az első tárgyalás még nem vezetett eredményre, amit Apponyi és Tisza már említett parlamenti eszmecseréje is mutatott. A július 21-én lezajlott megbeszélésen az ellenzéket Kossuth Ferenc, Győry Elek, Justh Gyula (Kossuth-párt) Sima Ferenc, 173 Bállá Antal: A magyar országgyűlés története 1867—1917 Bp. é. n. 230—231.1. 174 BmL Békés megyei főispán rés. 312/1897. 175 Képviselőházi Napló 1896. IX. k. 70—72.1. július 28. 271

Next

/
Oldalképek
Tartalom