Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
tiltakozó gyűlésen, a Víg utcain vidéki küldöttek, főként földmunkások is megjelentek. A gyűlésen 5 ezer fő jelent meg és a tiltakozás mellett hevesen támadták a parlamentet és az ellenzéket is tehetetlensége miatt. Tószegi Mihály földmunkás (Albert- irsáról) kijelentette, hogy a szegények ne védjék meg az urak hazáját. Természetszerűen Krecsányi kerületi kapitány nyomban megvonta tőle a szót és minden szónoklatot félbeszakított. A jelenlévők táborában heves tüntetés kezdődött a rendőrség szólásszabadságot korlátozó magatartása miatt. „Csinálunk obstrukciót!” — kiabálták — ami azt jelentette, hogy a szónokok hosszú listájának beterjesztésével „obstruálják” a rendőrség magatartását.167 Az obstrukció szó tehát már teljesen benne volt a főváros levegőjében még a nevezetes parlamenti csata előtt. A szociáldemokraták azonban nem voltak következetesek a parlamenti ellenzékhez viszonyuló ellenségeskedésben, mert néhány Kossuth-párti képviselő által május 23-ra összehívott népgyűlésre elmentek és azt nem is zavarták meg. A népgyűlésen a Kossuth- párt számos képviselője mellett nagy számban vettek részt újságírók, köztük Vészi József, Székely Béla, Fenyő Sándor (Magyar Hírlap). A népgyűlés tömegeit azonban a szociáldemokraták szállították. Csillag Zsigmond a tüntető menet élén a főszervező, Hentaller Lajos kocsiján ült. A sajtó által 30 ezer fősre becsült tömeg előtt Komjáth Béla, Hoch János — hasonló gyűlések állandó résztvevője, miként Pósa Lajos költő is — Vészi József, Eötvös Károly, Pfeifer Sándor tartottak beszédeket.168 Az Ug- ron-pártiak közül a már pártonkívülinek számító Visontai Somáról történik csupán említés. Az akció első komolyabb tiltakozás volt, melyben a Kossuth-párt kezdeményezőként lépett fel — Kossuth Ferenc nélkül — és szinte egyetlen is ebben az időszakban. Az események május végén, közvetlenül a parlamenti érdemi tárgyalások megkezdése előtt sűrűsödtek. Az Ugrón Gábor vezetése alatt álló fővárosi polgári körök tiltakozó akcióikat május 27-én a Vigadóban tartott együttes gyűléssel fejezték be. A Kossuth-pártiak részéről is megjelent néhány képviselő (Justh Gyula, Madarász József, Lakatos Miklós, Sturmánn György, Meszlényi Lajos). Vázsonyi Vilmos a demokrata állam törekvéseit fejtette ki és a kvóta felemelés jelszavában az osztrák uralom kezdetét látta. Hozzátéve, hogy „Az alföldi munkások nyomorán nem tudunk enyhíteni, de Ausztriának tudunk milliókat ajándékozni”. Majd határozati javaslatot terjesztett elő a kvóta felemelése ellen. Ugrón Gábor a közös vámterületet bírálta: „Gyarmat vagyunk, mely saját zsebéből fedezi igában tartásának költségeit! (Nagy tetszés, percekig tartó taps.) Földművelés, kereskedelem, ipar tönkrement, kivándorolnak az országból. Politikai intézményeink, szabadságunk, jogaink, biztonságunk mind a megsemmisülés útján.”169 A gyűlésen nagy számban vett részt az egyetemi ifjúság is és annak befejezése után tüntetni kezdett, majd tiltakozásul a Szabadelvű Pártkör elé kívántak vonulni. Menet közben a rendőrség többszöri beavatkozással oszlatta fel a tüntető menetet. Az egyetemisták Pest vármegye székházába tervezett korábbi gyűlését a rendőrség betiltotta. A betiltás hírére előbb a Sas-klub étterembe, majd az egyetemre vonultak, de útközben a rendőrség megrohanta őket és többet közülük letartóztattak és súlyos pénzbírságokkal sújtottak. Az események után az ellenzék nyomban interpellálta a belügyminisztert (Holló Lajos, Olay Lajos). A május 26-i ülés a belügyminiszter számára egyébként sem volt szerencsés, mivel Perczel belügyminiszter ekkorra tűzte ki Visontai Somának egy korábbi interpellációjára a választ, melynek tárgya Nop- csa Elek báró, a nemzeti színház és az opera intendánsa tisztségével való visszaélése 268 167 Függetlenség 1897. május 10. 168 Függetlenség 1897. május 24., ill. OL BM rés. 485/1897 169 Népszövetség 1897. május 29.
