Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

volt, A Nopcsa bárók nem vetették meg a gyengébb nemet — az egyik Nopcsa volt Jókai Fatia Negrájának alanya —, így Elek sem, visszaélve a fiatal színésznők és táncosnők helyzetével. Az egyetemisták az említett elvonulásuk során a fővárosban akkor már szállóigeként ismert szavakat harsogtak végig a Szerb utcán: „Jöjjön el a lakásomra! Ne legyen olyan vad! Abczug Nopcsa!” A botrány számos újság hasábjait megjárta már ekkorra, így Perczel nem felelhetett mást, mint hogy Nopcsa lemondott és saját kérésére megindult ellene a vizsgálat. Ezután a válasz után következett az egyetemistákat ért inzultusok miatti interpellációk bejelentése. Mind az interpellációk elhangzása, mind az azonnali miniszteri válasz botrányos jelenetek között zajlott. Az ellenzék hevesen tüntetett és állandó zajos közbekiabálásaival szinte lehetetlenné tette a belügyminiszteri válasz megadását. Perczel rá is szolgált a személye elleni tüntetésre, mivel az egyetemistákat kiskorúaknak nevezte és törvény- javaslatot helyezett kilátásba, mely a gyűléseken való részvételt szülői, illetve gyámi beleegyezéstől tenné függővé.170 Az ifjúságot becsmérlő belügyminiszteri megnyilvánulás óriási felháborodást váltott ki a karzaton is és az épületen kívül is. Az ülés iszonyú felháborodással fejeztetett be. Az ifjúság a tüntetést az utcán folytatta, Bánífy és Perczel óriási abczug s percekig tartó „Le vele!” kiáltások között, halál- sápadtan menekültek kocsijaikba a fenyegető tömeg közül.”171

Június elsején az ülés az összeférhetetlenségi bizottság jelentésével és felmentő döntéseivel kezdődött, amely az előzőekkel együtt megalapozta az ellenzék elkeseredett hangulatát a törvényjavaslattal szemben. Megkezdődött az obstrukció. Eleinte még csupán a függetlenségi párti szónokok iratkoztak fel tömegesen, majd teljes erővel csatlakozott az obstrukcióhoz a Néppárt túlnyomó többsége és a Nemzeti Párt is vezéreik más véleménye ellenére is. A néppárti atyák semmitmondó, vallásos ízű fecsegését korábban a függetlenségi pártiak is nagy ellenérzéssel hallgatták, most egyszerre kedvesen csengtek a nagy praxissal rendelkező papok időhúzó beszédei. Az obstrukció az agyonbeszélésre alapult, de az ellenzék jól felkészülten az időhúzás minden eszközét felvonultatta. Szinte naponta jelentettek be sürgős interpellációkat. Szervezetten gondoskodtak a pihentető közbeszólásokról, az elnökkel provokált vitákról. Előre elkészített ívekkel rendelkeztek a névszerinti szavazás kéréséhez — húsz képviselő írásban kérhette — ha veszélyhelyzet állt volna elő. Ha fáradt a szónok azonnal szóvátették a Ház határozatképességét és megszámlálást kértek, ugyanis a kormánypárti képviselők zöme a folyosókon tartózkodott, stb., stb. Az obstrukciót Justh Gyula vezette, vele egyeztették napról-napra a taktikát, és az ülésszak menete során minden eszközét felvonultatta az időhúzásnak, amelyet a házszabályok lehetővé tettek. Az obstrukcióba különösen a Kossuth-párt balszárnya és az Ugron-párt teljes létszámmal vetette bele magát teljes vehemenciával. Az obstrukció hőse kétségtelenül Sima Ferenc volt, az ő nevéhez fűződtek a rekord hosszúságú beszédek.

A kormánypárt kétheti vita után a lendületet azzal próbálta megtörni, hogy új témát tűztek napirendre. A honvéd nevelő és képző intézetről szóló törvényjavaslat, mely apró ügynek számított, négy nappal odázta a vitát és június 18-án minden folytatódott. A vita lezárása szinte reménytelennek látszott a kormány számára, mivel még június végén további 25 ellenzéki szónok volt feliratkozva hozzászólásra. Mivel augusztus 1-re a cukoradóról dönteni kellett, a minisztertanács úgy határozott, hogy leveszik napirendről a bűnvádi perrendtartás vitáját és napirendre tűzik a cukoradó kérdését. A törvényjavaslat tulajdonképpen két szakaszból állott mindössze és csu1,0 Képviselőházi Napló 1896. VI. k. május 26-iülés 209—212. 1 171 Népszövetség 1897. május 29.

269