Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

dővizeinek szabályozásába. 1850-ben — mint említettük — évekre elkerült a Bodrogtól. Alaptervét Hevessy Károly, a szekció új mérnöke bontotta le, és 1852-ben ennek alapján kezdték meg a munkát. A tervnek azonban sok ellenzője volt, mert az érdekeltek egy része nem a teljes szabályozást, hanem csak a nyári árvizek elleni védelmet tűzte ki célul. A „nyári rendszer” hívei miatt 1860-ig nem értek el új eredményt. Ekkor a már többször átalakult társulat Herrich Károlyt, Meczner Gyulát, Hevessy Károlyt bízta meg új terv készítésével. 1862-ig nem született egységes koncepció, mert nem tudtak megegyezni az érdekeltekkel. 1862—1864-ben Kiasz Márton készített új tervet, azonban az érdekeltek túl drágának találták és elvetették. Paleoca- pa szakvéleménye alapján elálltak a korábbi tervek azon tételétől, hogy a Latorcát külön a Tiszába vezessék, szabályozni kellett viszont az Ungot és a Laborcot is. Kiasz Márton tervét Herrich Károlynak adták bírálatra, aki nem találta túl drágának. Javasolta viszont, küldjenek királyi biztost a területre, mert az érdekeltek nem fognak megegyezni. A biztost 1864-ben kinevezték, és mellé mérnöknek Herrich Károlyt, valamint Wallandt Ernőt osztották be. Herrich azonban 1864-től nem kapcsolódott be a Bodrog eredővizeinek rendezési munkáiba.70

1867-ben, mint a Tisza-szabályozási Központi Felügyelőség vezetőjének kellett viszont foglalkoznia a Bodrog alsó szakaszával és a Bodrogköz árvízvédelmi helyzetével. Megállapította, hogy a Tisza e szakaszán illetékes Felső-Szabolcsi és Bodrogközi Tisza-szabályozó Társulat töltéseit 1856—1857-ben gyakorlatilag másfél év év alatt építették fel, de azok már 1859-ben sem bírtak ellenállni az árvíznek. 1865- ben három, 1867-ben 13 gátszakadás volt a két társulatnál, és az árvíz a Bodrogközt öntötte el. A tiszai átvágások nem fejlődtek ki kellőképpen, a Bodrog átvágásaival pedig éveket késett a kassai építészigazgatósági osztály. A fő gondot az okozta, hogy a két társulat kb. 3 millió Ft adósságot szedett össze, és az érdekelteknek sem erejük, sem hitük nem volt a folytatáshoz. Herrich javasolta, hogy a Tokaj feletti tiszai és a bodrogi átvágásokhoz az állam adjon segítséget. A jelentést a politikai hatóság elfogadta és az a közigazgatás átszervezése után az országgyűlés elé került. Az országgyűlés több, mint 700 000 Ft-t szavazott meg a szükséges fejlesztésekre és helyreállításokra.71

Az 1863—1864-es aszályos években nemcsak bírálták egyes érdekeltek a folyószabályozási munkát, hanem felléptek azzal az igénnyel is, hogy az ármentesített területeken öntözhessenek. 1863-tól az évtized végéig különféle vállalkozók öntözőcsatorna tervekkel álltak elő, melyek közös vonása volt, hogy a Tiszát és a Köröst kívánták összekapcsolni. Herrich Károly, mint a Tisza-szabályozási Központi Felügyelőség vezetője hivatalból kapcsolódott be e munkálatokba. Az első csatornatervet 1855-ben készítette, ez azonban csak a hajózást biztosította volna. Útvonala a következő volt: Tiszalök—Hajdúnánás—Hajdúböszörmény—Balmazújváros—Debrecen—Nádudvar — Püspökladány—Karcag—Kisújszállás—Túrkeve—Mezőtúr— Öcsöd—Kunszentmárton.72 1 8 58-ban megkezdték a kérdéses terület szintezését, de a Tisza-szabályozási munkák növekedésével a kérdés lekerült a napirendről.

1863 nyarán Ivánka Imre nagy külföldi tőkével támogatva a helytartótanácshoz fordult és előmunkálati engedélyt kért csatornatervére. Javaslatában visszatért a régi Tisza-szabályozási tervekhez, melyek szerint a Szamost kívánták a Tisza felső

70 OL S 81. (Vízrajzi Intézet iratai), Bodrog 1854, OL K 184. (Földművelésügyi Minisztérium) 1897—19—3490.

71 OL K 173. (Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium, vízépítészeti szakosztály) 1869— 3—4339, 1872—4—1517, 4448.

72 Lechner Gyula: Előadás a Tisza—Körösi hajózási és öntöző csatorna ügyében. MMÉK 1867. 97—115.

181