Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)
1860—1865 között mind a mederszabályozás, mind a töltésépítés terén jelentős eredményeket értek el, így az 1865 évi ülésen Herrich Károly — némi túlzással — azt állapította meg, hogy a szabályozás a továbbiakban csak minimális fejlesztést igényel.62 „Ma tehát ott állunk — mondotta —, hogy a szabályozási vállalat bevégzése felett nyilatkozhatunk, mivel az átvágásokat illetőleg, azoknak tökéletes bevégzése egynéhány százalékát kívánja annak a tőkének, mely szükséges volt a befektetéshez; a töltéseket illetőleg pedig, azoknak fenntartása és erősbítése szintén csak töredékét kívánja azon költségnek, mely a felépítéshez eddig szükséges volt.”63 Kitért azokra a bírálatokra, melyek eddig a munkát érték, és reagált az új ellenvetésre is, miszerint a Tisza-szabályozással a mérnökök kiszárították az Alföldet. Az ilyen véleményeknek az adott alapot, hogy az 1855—1860 közötti esős időszak után 1863-— 1864-ben száraz esztendők következtek. „A legutolsó években szabályozásunk ellen azon különös nézet vitattatott, hogy számos tiszai mocsárok kiszárításával egyúttal az Alföldön megszüntettük az esőt és harmatot, s a meséig termékeny Alföldet Sahara sivataggá változtattuk...” mondta Herrich Károly, majd a következőképpen érvelt: „Szabadjon azonban felemlíteni, hogy a nedves 1860-ban nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy az Alföldet az őt kínozó túlságos víztől csak úgy lehet megmenteni, ha a Felföldön egész völgyeket áldozunk fel, melyekben a felesleges vizeket visszatartjuk... 1863-ban azonban egy páratlan szárazság következtén, ismét az ellenkezőbe esve, hosszadalmasan bizonygatni kelletett, hogy a Tiszának voltaképen még van vize.”64 A szabályozást ért kritikákkal kapcsolatban elismerte, hogy a Tisza középső és alsó szakaszán az átvágások valóban nem fejlődtek ki teljes egészében, probléma van a felső-szabolcsi és bodrogközi töltésekkel, a legnagyobb gondot azonban Szeged környékén, a Maros torkolatánál látta. „Sokkal komolyabb hiba történt az V. osztályban Szeged városánál, —mondotta — hol ezen kitünőleg iparos város, valóban kisszerű érdekek miatt a Maros torkolati átvágást nem engedte Szeged alatt a Boszorkány szigetnél bevezetni, s egy helyesen átgondolt, külföldi szakférfiak által melegen pártolt, s tudományosan megvitatott egészséges tervet megbuktatott saját, és a felette fekvő társulatok érzékeny kárával.”65 A Maros-torkolat ügyében Herrich Károlynak nem volt igaza, hiszen bárhol torkollott volna a Maros, a Duna visszaduzzasztó hatása jóval Szeged felett is érezhető volt. A torkolat kérdése — mint a későbbiekben még látni fogjuk — az 1879. évi árvízzel kapcsolatban is többször napirendre került. A néhány példából is látjuk, hogy a társulatok közös gyűlései nem protokoll-jellegű tanácskozások voltak, hanem azokon előkerültek lényegi problémák is. 82 A Tisza-völgyi szabályozó társulatok 1865. martius 27. és 28. napjain Pesten tartott nagygyűlésnek jegyzőkönyve, Pest, 1865. " Uo. 10.J 81 Uo. 14 65 Uo. 17. 177
