Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

ügyelőség létrehozása a műszaki irányítás megosztottságát jelentette,58 meg kell azonban állapítanunk, hogy a korábbi szervezet létszámában és tekintélyében 1856- tól egyaránt megerősödött. Herrich Károly mellett három mérnököt, gyakornokot, három fős irodai személyzetet foglalkoztattak. A megmaradt hat szekcióban, melyek új neve folyam-osztály lett, 18 mérnök működött, ezen kívül mindenütt volt két fős irodai személyzet és összesen három folyamfelügyelő. A műszaki létszám növekedése együtt járt a nagyobb felügyelői hatáskörrel. Herrich Károly a szervezet teljes jogú vezetője volt, aki közvetlen kapcsolatban állt a helyi és országos politikai hatóságokkal.59

Az egyre több önállóságra törekvő társulatok a politikai hatóságok hozzájárulásával bizonyos időközönként értekezletet tartottak, ahol a közös problémákat megbeszélték. E találkozások érdemi része az 1866 előtti időszakban Herrich Károly felügyelő beszámolója volt az egy-egy időszakban elvégzett munkáról. Az első, 1857 évi gyűlésen az 1855-ös árvizet, az ebből adódó feladatokat tárgyalták. A második, 1860 évi találkozón Herrich áttekintette az 1857—1860-ban — a megnövekedett állami és társadalmi segítséggel — elvégzett munkákat, ismertette a szükségessé vált költségeket. Elismerte, hogy az 1860-as árvizes esztendőben a szabályozás valós vagy vélt hibái felszínre kerültek, és azokkal az egyre nagyobb hozzájárulással megterhelt érdekeltek gyakran vádolják őket. E vádak főbb pontjai a következők voltak:

— a töltések olyan vízszint emelkedést idéznek elő, melyekre korábban nem volt példa

— nem elég szélesek a hullámterek

— a töltések gyengék, nem felelnek meg a nagy víznyomásnak

—- a felsőbb részeken végrehajtott átvágások tönkreteszik az alsóbb vidéket.

Herrich Károly szerint az állítások nem igazak, kivéve a töltések erősségét, ahol jogosak voltak az észrevételek: de a társulatoknak még többet kellett volna áldozni rájuk.60 A következőket mondta:

„Ami harmadszor töltéseink gyönge, a nagy víznyomásnak meg nem felelő mértékeit illeti, meg kell ösmerni, hogy ezen vád nem méltatlanul illeti védrnű- veinket, mindenki átlátja azt, hogy jobb volna két öl korona helyett 3 vagy éppen 4 öl szélesség, 1:2 helyett 1:3-szoros rézsű, és mit különösen nélkülözünk magas gátjainknál az a száraz oldalt hiányzó padka — mely tartós vizeknél egyedüli véde a gátnak víznyomás és szivárgás ellen. Aki a híres tiszai Alföldön, hol a példabeszéd szerént a kattan kóró korán reggel megindul a széllel és estig nem talál enyhelyre, látta a habok működését a Tisza tükrén, az képzelheti, minő érzés között kezdi meg a tiszai mérnök a gát védelmét, és mily érzéssel folytatja azt, mikor perczenként láthatja a romboló elem dúlását — és ilyenkor lehetetlen nékie az irigység egy nemével nem tekintenie a boldog Olasz Ország folyóit, hol a Pó gátjainak koronája mindenütt 4 öl 2 láb széles, 1:2 rézsüvei, minden 7 láb magasságra 3 öles 1:1 1/2 rézsüvei ellátva padkák vannak...”61

58 Lászlóffy, i. m. 211. Ez a nyilván túlzó vélemény a Tisza-völgyi Társulat újjáalakuló gyűlésén fogalmazódott meg abból a célból, hogy a Társulatot „irányitó”-ként engedélyezzék.

58 OL D 256. (Építési Igazgatóság, elnöki iratok) Szolgálati táblázatok, 1862.

68 OLD 258. 1069/1860.

01 Töltésszelvény részei:

MENTETT oldal VÍZ korona 1:3 (rézsű) padka 1:2 rézsű

176