Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

korszerű gazdálkodás érdekében a Tisza szabályozása, a mocsarak lecsapolása fel­tétlenül szükséges. 1845. jún. 1-én Vásárhelyi Pál utasítást kapott új szabályozási terv elkészítésére. A vonatkozó előmunkálatok felhasználásával az alapkoncepciót jún. 8-ra, a részletes, „előleges javaslat”-ot 1846. márc. 25-re állította össze. Tervében az 1214 km-es Tisza medret 102 átvágással 756 km-re kívánta rövidíteni. 1846. jan. 19-én Károlyi György elnökletével Pesten megalakult a Tisza-völgyi Társulat, melynek főmérnöke Vásár­helyi lett. Az első közgyűlésen e közös szervezetbe tömörült érdekeltek megállapod­tak, hogy a társulati önkormányzat fenntartása mellett fizetik a szabályozás költ­ségeinek rájuk eső részét, és gondot fordítanak a Tisza mellékfolyóira is. 1846. ápr. 8-án a társulat újabb közgyűlést tartott, melyen a Vásárhelyi-féle javaslatot támogató és ellenző érdekeltek egyaránt részt vettek. Itt már Vásárhelyi nem tudta megvédeni kialakult álláspontját, mert még az ülés előtt meghalt. Vásárhelyi Pál, a reformkor legkiválóbb magyar mérnöke, aki egész életét a gyakorlati munkában, a folyók felmérésénél töltötte el, nem vett részt korábban ha­sonló vitákban, és első alkalommal beleroppant a megpróbáltatásokba. Tervei­nek, valamint az 1840-es években készült egyéb javaslatoknak (Beszédes, Lám, Ga­lambos) bírálatára Feyne holland, Francesconi és Paleocapa olasz mérnököket kér­ték fel. Széchenyi leginkább Paleocapában bízott meg, aki már korábban is járt Ma­gyarországon. Az olasz tervező az 1846 augusztusában benyújtott javaslatban el­vetette Vásárhelyi megoldását: átvágások helyett — széles hullámtérrel töltésezést javasolt. A következő társulati üléseken nem született végleges döntés, az érdekeltek hol egyik, hol a másik elvet fogadták el. Az 1840-es évek végén a műszaki ügyeket irányító Vízi és Építészeti Főigazgatóság felbomlóban volt, a Széchenyi vezette Köz­lekedési Bizottmányban nem vett részt egyetlen mérnök sem, így döntést „felülről” nem lehetett várni.40 Herrich Károly 1873-ban megjelent munkájában a bizonytalan­ság fő okát a Tisza vízrajzi viszonyaiban — vízbőségében és rendkívül kis esésében — látta: „Az kétségtelen, — írta — hogy a folyó ily csekély esésviszonya mellett, mely a continensen sehol sem észlelhető, s a vízmennyiség bősége és állandósága, vala­mint az árterületnek szintén példanélküli nagysága mellett, nem lehetett kínosabb feladat, mint a szabályozás elvét és annak követendő rendszerét megállapítani; mivel a követendő eljárásra nézve a múlt és jelenből követendő példa avagy ha­son eset felmutatható nem volt.”41 A Tisza szabályozásánál Vásárhelyi utódja Keczkés Károly lett. Keczkés — mint említettük — a Vízi és Építészeti Főigazgatóság egyik vezető munkatársa volt, akit meghívtak bírálónak szinte minden fontosabb vízimunkálathoz. Emellett foglalkozott egyéb építési ügyekkel: mint az ország első mérnökét, őt kérte fel Kossuth a fiumei vasút építéséhez is. Keczkés a tiszai megbízást nem tekintette komolyabbnak más felülvizsgálati tevékenységnél. A szabályozás alapelveit illetően Vásárhelyi mellett foglalt állást, kijelölve elődje munkaterve szerint 18 átvágás helyét (ebből Tokaj fe­lett 12-t), ahol a munkát el kellett kezdeni.42 Nagy hivatali tapasztalatának köszön­10 Korbély József: A Tisza szabályozása. Debrecen, 1937. 5—19. 41 Herrich Károly: Előterjesztés a Tisza-szabályozás keletkezéséről, fejlődéséről és jelenlegi állásáról. Budapest, 1873. 7—8. 12 Lászlóffy, i. m. 210. 170

Next

/
Oldalképek
Tartalom