Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

hető viszont, hogy 1846—1847-ben megteremtették a műszaki kereteket, a felmért árteret nyolc „vízszerkezet”-re osztották, melyek élére egy-egy osztálymérnök került. Döntöttek a társulati hozzájárulás nagyságáról, a munkához szükséges kölcsön ősz- szegéről, és Széchenyi közreműködésével évi 100 000 Ft államsegélyhez is jutottak.

1847. aug. 27-én Tiszadobnál a szabályozás megindult, azonban — az érdekeltek folytonos vitái, a társulatok helyzetének rendezetlensége és irányítási problémák miatt — a polgári forradalomig csak néhány km töltés és átmetszés készült el.43 Herrich Károly 1879-ben írt cikkében a lassú előrehaladás okát a folyó vízrajzi adottságai mellett a szervezetlenségben, a megfelelő irányítás hiányában látta.44

Mint korábban említettük, Herrich — mint a nádori bíróság mellé beosztott mérnök — 1847-ben kapcsolódott be a Tisza körüli munkákba. A vízszerkezetek megalakulása után a Bodroghoz, illetve eredővizeihez került. (Ondava, Tapoly, Latorca, Labore, Ung). E folyók szabályozására 1842-ben alakult meg a Zempléni Társulat, 293 719 1/2 hold ártérrel, azonban az érdekeltség két részre szakadt. Az eredőfolyók- nál létrejött az Ondava—Tapoly Egylet, a Bodrog mentén pedig a Bodrogközi Tisza- szabályozó Társulat. Mindkettő önálló szervként lépett be a Tisza-völgyi Társulatba, és Herrich Károlyt osztálymérnökként az Ondava—Tapoly mellé helyezték.

Bár a Bodrog eredőfolyói ügyében 1847-ig sok minden történt, az egész vízrendszerre kiterjedő, elfogadott szabályozási terv nem állt rendelkezésre. 1821-ben az első javaslatot Bogovich Károly, Zemplén megye mérnöke állította össze, aki azt kérte, hogy az egymással egyesült Ondava és Tapoly folyók számára ássanak 25,7 km hosszú csatornát, a Laborcon pedig létesítsenek két átvágást, melyek közül a hosszabbik Petrócnál a folyót 34,58 km-ről 24,57 km-re rövidítette volna. 1827-ben Vay Ábrahám lett a területen a vízszabályozási biztos, akinek működése alatt Szürnyeg és Garany között megkezdték 5,5 km hosszúságban a csatorna ásását, majd azt 1845- ben Hórig meghosszabbították.

1842-ben, a Zempléni Társulat megalakulásakor Beszédes József készített szabályozási tervet a Bodrogról. Ez az eredővizeket csak annyiban érintette, hogy a Latorcát Csapnál a Tiszába kívánta vezetni, a Labore mellett pedig malomcsatornát tervezett. Paleocapa a Tiszához hasonlóan e területen is csak töltésezést javasolt, Kecz- kés Károly viszont az árvizek elkerülése érdekében az Ondava és Tapoly folyókat egymástól elválasztó külön csatornába kívánta terelni.45 Herrich Károly 1847-ben méréseket végzett a folyókon, majd 1848-ban összeállított tervében Bogovich és Kecz- kés javaslatát próbálta összekapcsolni. Az Ondava—Tapoly számára közös, csatornázott medret javasolt, mely mellett a szabályozott, töltések közé szorított Ternava a külvizek levezetésére szolgált volna.46 A tervet a forradalom és szabadságharc idején érdemben nem tárgyalták, 1850-ben pedig Herrich Károlyt elhelyezték a vízszerkezetből. Néhány hónapra a kassai Építési Hivatalhoz került,47 és csak 1860-ban foglalkozott újra a Bodrog eredővizeivel.

*

43 A Tiszavölgy könyve. Pest, 1827.

41 Herrich Károly: A Tiszaszabályozás és a szegedi válság. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye (MMÉK) 1879. 245—250.

45 Dóka Klára : A Bodrog szabályozása. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XVI. Miskolc, 1977. 114—115.; Meczner Gyula: Emlékirat a Felső-Bodrogi (Ondava—Tapoly) Folyamszabályozási Társulatnak... helyzetéről. Sátoraljaújhely, 1878. 3.

48 Szladek Károly: A Felső-Bodrogi Vízszabályozó Társulat története 1827-től 1889-ik év végéig. S. A. Újhely, 1891.

47 OL D 231. (Magyarországi Építési Igazgatóság) 36/1850.

171