Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)

Szent-Györgyi Albert Szegeden

házba költözött. A város egyik legszebb pontján, a Fogadalmi templommal szemben elhelyezett intézet már olyan, mint egy családias jellegű hotel, vagy szanatórium. Főleg a Rockefeller Alap és más támogatások révén ekkor már laboratóriumi fel­szerelésük is korszerű, kialakult egy állandó kutatógárda. Mindezek azonban lényeges változást nem jelentettek az intézet belső életében. A hosszú évek közös munkája során munkatársai „a legszeretetreméltóbb pro­fesszort” ismerték meg benne. Együtt élt velük nemcsak a laboratóriumban, hanem az életben is. Minden délután öt órakor félbeszakadt a munka, a „teasarokban” gyűltek össze, és teázás közben beszélgettek a politikáról, irodalomról, művészetről, — csupán tudományos munkáról volt tilos beszélni. Fontos volt számára munkatár­sainak magánélete, bőkezűen támogatta azokat, akik rá voltak szorulva a támoga­tásra. Törődött apró-cseprő dolgaikkal is. Legkomolyabb kísérleteinek hangulatát is be tudta aranyozni egy-egy szellemes anekdota elmondásával. Laboratóriumának légkörét legfőképpen a könnyedség és a kemény munka egy­sége jellemezte. Munkahelyüket az ott dolgozók otthonuknak tekintették, sokat és szívesen tartózkodtak bent. A munka mellett mindig adódott lehetőség a személyes és általános emberi problémák megbeszélésére. A különböző sportok mellett az inté­zet könyvtárszobájában zeneesteket tartottak, vidám szilveszteri, farsangi mulatsá­gokat is rendeztek, ahol a tréfálkozásban a professzor igencsak előljárt.12 Nagy intenzitással dolgozott, a munkában példamutató volt. Nagy optimizmu­sával hitet tudott önteni munkatársaiba is. Tele volt tervekkel, a munka lendületével. Szuggesztív egyénisége olyan légkört tudott teremteni, amely másokat is kutatásra ösztönzött. „Olyan magas színvonalra emelte intézetében a csoportmunkát, amire nem voh példa addig. Olyan baráti, szellemi együttest teremtett maga körül, amely a szó leg­jobb értelmében például szolgálhat ma is. Olyan együttest, amelyben nem kellett elhalványulnia az egyes résztvevők egyéniségének a nagy tudósé miatt, és éppen ezért vált magas színvonalúvá a csoport tevékenysége. Első munkatársai, Banga Ilona, Laki Kálmán, Straub F. Brúnó és Gerendás Mihály egyaránt nemzetközileg elismert tudósokká fejlődtek mellette” — emlékezik vissza Bagdy Dániel.13 Gyakran hajnali négykor már íróasztalnál ült, az éppen a „legfontosabbon” dolgozott. Lehetett az saját műve vagy munkatársai dolgozata, melyet közlésre készí­tett elő. Még téli sítúráira is magával vitte munkatársait. Túrafelszerelése: hátizsák, síléc és írógép. Programja: délelőtt sízés, délután tudományos munka, és hosszú be­szélgetések munkatársaival a menedékházban. Komoran hallgatott, amikor vitatkoz­tak vele. De ha az ellenvélemény jogos volt, harmadnapra vidáman igazat adott. Új emberi és professzori magatartása számos aprónak látszó, jellemző intézke­désben jelentkezett. így feltűnő, hogy a hallgatók tudományos pályamunkáinak kiírásánál minden tanszék évről évre kötött témát adott, Szent-Györgyi intézete 12 Guba Ferenc: Szent-Györgyi Albert 90 éves. — Új Tükör 1983. szeptember 18., 17. 13 Bagdy Dániel: Emlékezés Szent-Györgyi Albertre (1983—1986). — Élet és Tudomány 1986. november 7., 1414—1415. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom