Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában
elvettek volna”. Azután úgy eltávoztak, hogy a „Bátorságra Ügyelő Biztos Urak... nyomukba sem jöhettek”. A megye — a birtokosok lelkiállapotát is kihasználva — körlevélben kérte anyagi támogatásukat, új persecutorok kiállításához. Az eredmény ennek ellenére elég lehangoló volt. A kamarai uradalom azzal hárítja el a kérést, hogy 6 saját üldöző katonával rendelkezik. Válaszol, de nem ígér semmit Bánhidy Albert és Vertics Józsefné Dombegyházáról. Kállay Péter ugyan a peregi birtokosok nevében évi 100 forintról tett „nemes ajánlást”, a pusztai birtokosok támogatásával kiállítani szándékozott pandúrokból nem lett semmi.98 Az 1830-as években pedig már jelentős betyárbandák ütögetnek be Csanád megyébe. 1834-ben ugyan felakasztották Vásárhelyen Sándor Sándort, a szabadságharc előtti időszak egyik leghíresebb betyárját, de megmaradt Rózsa Sándor, akinek nevéhez fűződik — a hagyomány szerint •— László András Csanád megyei csendbiztos lelövése." László Andrást két fivére követte a csendbiztosi állásban, amit talán a bosszúállás is motivált, nemcsak a jobbágytelken gazdálkodó nemesek fizetett állásokra való ráutaltsága. Az 1830-as években az új meg újra kihirdetett statáriumon kívül a megye elrendelte, hogy a pandúrok (persecutorok) naplót vezessenek, s ahol megfordulnak láttamoztassák. A pandúrok jelentései alapján a csendbiztosok referáltak a szolga- bíráknak az egyes rablásokról, az üldözésről. A szolgabírák a befutó adatok alapján közös helyzetjelentést továbbítottak a megyére, ami többnyire így hangzott: „Alább írottak a Tekintetes Nemes Vármegyének fenn álló Rendszabályaihoz képest alázatosan jelentjük, hogy a Köz Bátorság nemcsak a pusztákon, de a tanyák közt is történt több rendbeli tolvajlások által meg háborodott állapotban vagyon. Költ Makón December 4. 1837. Bánhidy Albert fő sz. Bíró Hof bauer Sándor Sz. bíró Szilvássy László szolga Bíró”1"0 Milyen eseteket jelentett ez a „megháborodott” állapot? Februárban például három lovas betyár az apátfalvi tanyákat „összejárta”. Előbb Varga Imre tanyájáról fél mázsa dohányt elvittek, majd Szabó Nyíri István tanyájához mentek, „a benne lévőket pisztollyal fenyegették, egyik pedig az istálló ajtaját bé verte és onnan négy darab marhát elhajtottak”. Makón különösen a kopáncsi puszta szélein volt veszélyes állapotban a közbiztonság. Fél év alatt 18 lovat, kilenc borjút, egy tehenet vittek el a betyárok. A városi számadó csikóst négy betyár éjjel megtámadta, agyba-főbe verte és összekötözte. Egy-egy lovat vittek magukkal a ménesből.101 A helyzetet így jellemzik a makóiak 1839-es panaszlevelükben: „Vágynak ugyan a Vármegyének a gonosztévőknek zabo- lázására... számos hasznos, bölts intézetek téve: jelenleg szintén köz hírré van téve a rablóknak, fosztóknak rögtöni bírálás által halállal való büntetések... De mindezekre... a megrögzött gonosztevők semmit sem ügyelvén... elszánt vakmerőséggel dúlják... a jámbor gazdáknak vagyonjait...”102 08 CsmL kgy. iratok 1784/1830. 98 Eperjessy Kálmán: írások a régi Makóról. Makó, 1929. 74. p. 100 CsmL kgy. iratok 2547/1837. 101 CsmL (Mf) tü. jkv. 33/1839. 102 Uo. 98
