Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Gilicze János: Földeák község áttelepülése 1845–46-ban

szült töltések jutalmául a lakosoknak ajándékozott Haleszi kender és veteményfölde- ket az új helyen is kijelölik és közös használatba adják, de annak összes jövedelmét a közös épületek felállítására kell fordítani. A második pontban megállapodtak abban, hogy az ugarföldek között szétszórva lévő majorsági ugarokat egy tagban egyesítik és hasítják ki.29

A vármegyei közgyűlés 1845. szeptember 3-án kiküldte bizottságát Földeákra Hervay István táblabíró vezetésével. Három nap múlva már beszámoltak munkálkodásuk eredményéről: ,,A bizottság Földeákra kiment és a község házánál nagy számmal összegyűlt lakosok előtt felolvasták a község kérelmét, Návay Károly és Mihály válaszát, majd a lakosok és a közbirtokosok vármegyéhez intézett csereszerződését, azokat megmagyarázták, majd felszólították az egybegyűlteket, hogy nyilatkozzanak arról valóban az Ő akaratukat jegyezték e föl és az egyezségben lévőkkel egyetértenek-e? Mennyire kivennünk lehetett, előbb úgy látszott, hogy a lakosok az egyezség elfogadására hajlandók, azonban a föltételek részletes magyarázásába ereszkedvén, most egy- majd más föltételek elfogadhatatlansága felől tettek nyilatkozatokat ... a lakosok maguk is kérték, hogy egymás közt bővebben és tartózkodás nélkül értekezhessenek. E tekintetben nékiek alkalmatosságot szolgáltattunk... a magános értekezés megtörténtvén és mi hozzájuk visszatérvén, egynéhányuk egyfelől az egyezségen való megnyugvásukat, mások pedig annak módosítás melletti elfogadására való hajlandóságukat előttünk nyilatkoztatták, nevezetes többség ellenben oda nyilatkozott, hogy így egyenként akaratjukat előttünk kijelenteni nem fogják. Látni lehetett, hogy tétovázó bizonytalanság közt távoztak el, melyből azt lehetett kivenni, hogy a cserére nézve kitűzött föltételeket magukra terhesnek tekintik, annál fogva azokhoz járulni annyiban sem hajlandók, mivel némelyeknek lakóházaik épen maradván az ilyenek kimozdulni nem kívánnak.”30

A bizottsági jelentés után a megye természetesen nem hagyta jóvá a csereszerződést. A lakosokat és a Návayakat újabb egyezkedésre szólították fel. A tárgyalások egyelőre megszakadtak. A beköszöntő tél, a nélkülözések és az új bíró, Rakonczai Mihály agilitása ismét előtérbe helyezte a megállapodás szükségességét. 1846. január 4-én — most már Pozsonyi Ferenc főszolgabíró jelenlétében — újólag összeírták a Karabukára költözni akarókat. Az átköltözési lajstromot 243 család írta alá, látta el kézjegyével.31

Január 7-én a községi elöljáróság — immár sokadszor — levélben értesítette a Návay családot, hogy költözni akar a karabukai részre s várják a megnyugtató választ. Návay Károly és Tamás (mint Károly részének haszonbérlője) január 31-i válaszukban a korábbiaknál is több feltételt szabtak. Újólag megismételték a középületekre és az ugarföldek rendezésére vonatkozó kikötéseiket. A továbbiakban leszögezték: „tudgyuk továbbá azt is, hogy egy két személy jelenleg sem kívánkozik által költözködni, számosán találtatnak továbbá oly lakosok, kik szóval ugyan mindig Karabukát emlegetik, szívükben azonban mindig azon fohászkodnak, bár ne lenne semmi se belőle...” Ezért kikötötték, hogy akik az áttelepülési lajstromot aláírták, kötelesek aratásig házaikat lebontani. Az ellenszegülőknek 100 forint bírságot kell az újjáépítendő iskola pénztári alapjába fizetni. Karabukán csak abban az esetben lehet az új falu területét és a belső portákat kimérni valamint az építkezést elkezdeni, ha az egyezséget a vármegye és a Helytartó Tanács is jóváhagyta. Mérnök és mellé segítő

29 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülési jkv. 1845. 158. sz.

80 CsmL Csanád vm. kgy. i. 1977/1845. és 2527/1845.

81 N. cs. L. 89. sz. és CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülési jkv. 1846.161. sz.

180