Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete (1790–1848)
sakor „kivirágzott”. Ha ez az emberi szervezetnek nem is építőanyaga, jelentős, mint a szóda előállításának tárgya, és az itt, ennek felhasználásával elterjedt szappanfőzés kelléke. A szikes talajok megjavítása, eltüntetése és termővé alakítása sokáig foglalkoztatta a mezőgazdaság szakembereit, helyben is, és az ország egész területén. A kérdés teljes megoldására máig sem került sor. Emellett a sziksó a háztartásoknak is kedvelt segédanyaga volt, pl. a súrolásnál, mosogatásnál, tisztításnál. Még nem is olyan nagyon régen, ismerősen hangzott a házak előtt, az udvarokban a „széksót vegyenek” felhívása az azt árusító tanyasi asszonyoknak, akik a széksót (sziksót) kivirágzásakor összeseperték, majd árusították. Jelentősége márcsak mennyiségében is megmutatkozott, mert a város környékén húszezer holdra becsülték azt a területet, amely sziksó termő volt. Egyébként holdanként — régi mértékben mérve — 80—100 véka só termett. Szeged egyik nagyvállalkozója, Götz János, a múlt század első felében évente kb. 200 mázsa szódát főzött sziksóból és exportálta azt külföldre is. Ennek a kérdésnek egyébként széles körű irodalma van.14 15 5. A só megjelenési formája A só a természetben előforduló, képződő anyag, ásványi anyag, amely különböző formákban manifesztálódik előttünk. Általában két formáját szokás megkülönböztetni úgymint szlárd és cseppfolyós. a) Elsősorban a bennünket ezúttal egyedül érdeklő szilárd állapotú sót kell megemlítenünk, amely rendszerint kőső vagy bányasó, illetve étkezési só címen ismert.16 A kőső a világnak szinte minden táján elszórtan előfordul. Bennünket azonban a továbbiakban az erdélyi bányákból kitermelt kősó érdekel, miután ez az, amely a szegedi sóközpont forgalmazási keretében szerepet játszott.17 b) A só egy másik megjelenési formája a kristályos alakú só. Ez tengerek vagy tavak partján, lerakódás és párolgás hatására jön létre és mint a népi nyelvben említik — „kivirágzik”. Emberi élvezetre ugyan alkalmas, akárcsak a konyhasó, de rendszerint előzetes kezelést igényel. Általában ott gyűjtik, illetve termelik, ahol a sóellátás bányászott sóból nem volna biztosítható, vagy az egyéb okból, pl. fuvarozási költségek stb. miatt, az előbbivel versenyképtelen. c) Egy további ismert alakja a sónak a sivatagi só. Ez lényegében felszíni kősósziklák formájában ismert, amelyeknek anyagát korábban építkezésekhez használták.18 d) Szemben az eddig tárgyalt kő- és kristályos sótól, ismeretesek különböző oldatokban feltalálható sóforrások. Ezek között elsősorban a tengeri és nagy tavak 14 Karsten, Karl Johann: Untersuchungen; Meyers Konv. Lexikon 14. k. Leipzig—Wien 1890, 235—236; Meyn, Luwig: Salz 21. p. 15 Bálint Sándor: Szögedi nemzet II. k. 247—250; Vedres István 1820-iki jelentése in: Bálint Sándor i. h.; Oltvai Ferenc: Szeged múltja 106—109. p.; Kovács János: Szeged és népe, Szeged 1901, 243—244; Cholnoky; Szterényi Hugó: Sziksó in Pallas Nagy Lexikona 15. k. 685— 686; Bendeffy László: Onogor-Magyarság 233; Magyar szikesek, benne Herke Sándor: Szeged- Fehértó; Reizner János: Szeged története III. k. 490; Szabó József: Sziksós vidékeink 151; felső- kuvinyi és nagy-olaszi Kubinyi Ferenc—Vachot Imre: Magyar- és Erdélyország képekben, Pest 1854, IV. k. 113—118. p. 16 Baila: Brockhaus Konv. Lexikon 14. k. 233—, (14. kiad.); Heil Fausztin; Karsten: Untersuchungen; Kautzsch; Meyers Konv. Lexikon 14. k. 235—240; Meyn; Schleiden. 17 Kovács Gyárfás ; Pásztor Lajos ; Téglás Gábor ; Orbán Balázs ; Böhm Ferenc ; Magyar Mihály; Preissig Ede; Schmidt Elegius; Wenzel Gusztáv. 18 Révai Nagy Lexikona XVI. k. 840; Brockhaus Konv. Lexikon 14. k. 233. Meyn 50. p. 106
