Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában
Ez az 1751-es ítélet jól példázza a XVIII. századi fenyítőbíróság szigorúságát, ahol még a tortúra is hivatalosan dívott.69 A törvényszék ítéleteinek zömét persze a börtönbüntetés alkotta, amelyet a rendőri szervezet mellett a legfontosabb visszatartó erőnek véltek. A megyei börtön A megyei börtönre vonatkozó első adatok az 1740-es évekből származnak. Az ún. pipalis taxát, amelyet 1735-től szedtek a dohányzóktól, 1742-ben börtönépítésre fordították. Az 1744. évi jegyzőkönyvben szerepelt először a vármegyei börtönőr, 48 forint éves fizetéssel.70 A börtönszervezet a XVIII. század második felében fejlődött ki, amelyre az ügyész gyakorolt felügyeletet. A börtön vezetője a Castellánus v. Strázsa Mester, később Tömlöcz Hadnagy, akinek a vármegyeház udvarán, az áristomhoz közel volt a lakása. A tömlőé kulcsát mindig a keze ügyében tartotta, reggel, délben és este ellenőrizte a rabokat. A törvényszék ülésein jelen kellett lennie, hogy „magát annak értelméhez annál szorosabban alkalmazhassa”. Felügyelt a börtön egészségügyi viszonyaira, és a büntetőeszközök állapotára. A városba csak az ügyész engedélyével mehetett, azon kívülre meg egyenesen az alispán engedélyét kellett kérnie. Ilyenkor az alája rendelt hajdúk káplárja helyettesítette.71 A XVIII. században tételes börtönszabályzat nem lévén, igen eltérően bántak a rabokkal. Egyesek a súlyos ítélet ellenére a városban vas nélkül járkáltak, sőt „korhelkedni engedtettek”, míg mások az ítéletnek megfelelően a tömlőében vasra- verve, heti egyszeri kenyéren és vízen való böjt mellett szenvedtek. 1804-ben vármegyei bizottság dolgozta ki a börtönszabályzatot, amely rögzítette a várnagy és a hajdúk kötelmeit, és öt osztályba sorolta — súlyosság szerint — a rabokat. Az első két csoportba tartozók városi munkára nem mehettek, vasraverve a börtönben kellett letölteni büntetésüket. A következő kategóriába tartozó rabok könnyű vasban munkára mehettek. A 4—5. kategóriájú rabok feletti ítélkezést visszautalták a szolgabírói székre, hogy „kisebb Bírói Hatalmokból” szabjanak ki rájuk büntetést.72 A XIX. század első felében kialakult a rabtartási költség beszedésének gyakorlata, amelyet a családtagokra vetettek ki. A megyei börtönben tartott rabok létszámáról, ellátási költségeiről a várnagy készített kimutatásokat. Az új megyei börtönt 1836-ban építették, a megyei széképülettel együtt. 1820-ban Nagylakon és Battonyán is épült börtön, hogy csökkentsék a betyárvilág idején igencsak zsúfolt vármegyei börtön terheit. A KÖZBIZTONSÁGI SZERVEZET KÍSÉRLETE A BETYÁRVILÁG FELSZÁMOLÁSÁRA Már 1746-ban kihirdette Csanád megye, hogy aki Szt. Mihály napját követő két héten belül nem áll munkába, hanem „sub nomine vulgo Betyár” csavarog, letartóztatandó.73 Az 1776-os cselédtartási szabályrendeletben rögzítették az első betyárok ellen hozott intézkedéseket.74 A kóborlók, pásztorok következő átfogó megrendsza69 CsmL (Mf) MvRÉ 65/1751. 50 CsmL kgy. jkv. 1735. 38., 1742. 1881., 1744. 122. 71 CsmL Börtönre vonatkozó kigyűjtött iratok. 72 Uo. 1804. évi börtönszabályzat. 78 CsmL kgy. jkv. 1740. 281. 74 CsmL (Mf)tü. jkv. 145/1776. 90
