Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában
A vármegyei bíróságok Csanád megye területén az önkormányzat megteremtéséig a királyi kamara szegedi tisztjei látták el a bíráskodás teendőit. 1732-ben Vorstern Kristóf már nem mint kamarai tiszt írja alá a makói garázdák, paráznák és tolvajok ellen hozott ítéleteit, hanem mint „Csanádiensis Plenipotentiárius”.66 Ez jelzi az átmenetet a kamarai bíráskodástól a vármegyei törvénykezésig, hiszen a megyeszervezet kiépítése hosszabb idó't vett igénybe. Az 1730-as években kiépülő megyeszervezet egy már meglevő bíráskodási szervezetbe illeszkedett be, amelyet első fokon a városi (falusi) bíróság, másodfokon az úriszék alkotott. A szolgabírói és alispáni szék a vármegyei törvényszék üléseinek szünetében ítélkezett olyan ügyekben, amelyek nem tették szükségessé a következő sedriai terminus megvárását. A szolgabíró tevékenységét az ún. szolgabírói járásban fejtette ki, amely kezdetben egy volt (makói) Csanád megyében. Az 1760-as évek végétől —• a településszerkezeti változások eredményeként — létrejött a battonyai szolgabírói járás, majd az 1800-as évektől Nagylakra is szolgabíró került. A makói főszolgabíró felügyeletet gyakorolt a másik két járásra is. A makói főszolgabíró tevékenysége a városi bíróság hatáskörét meghaladó, vagy fellebbezett bűnfenyítő ügyekben érvényesült a legjobban. A bíráskodás a gyakorlatban úgy történt, hogy a főszolgabíró levélben tudatta a várossal, mikor fog hozzá esküdtjével a városi tömlőében összegyűlt rabok ügyeinek vizsgálatához. Arra az időpontra a városi cselédeknek a tanúkat fel kellett vonultatniuk. Az ítélet végrehajtása vagy a megyei hajdúkra (botbüntetés) vagy a megyei várnagyra (bötönigazgató) hárult. A város megalázó alárendeltségét példázza az alábbi eset: A makói tanács és „általok az egész község” panaszt adott be az alispánhoz, hogy Návay főszolgabíró, miután kérték, hogy a makói pusztán jogtalanul ne legeltesse jószágait, durván kirohant az elöljáróság ellen: „No ha úgy van, B...m a ti lelketeket, ha a Töltést és a Hidak mellyékit tökéletessen el nem készítitek, a töltésen verettetem meg a bírót.”68 A főszolgabírói szék hatáskörét meghaladó, főbenjáró ügyek a vármegyei törvényszékre kerültek. A feudális korban a nyilvános vagy közbűncselekmények közé tartoztak a szándékos emberölés, útonállás, rablás, lopás, házasságtörés, kettős házasság, nemi erőszak, varázslat, boszorkányság, hűtlenség, a nemesek ellen elkövetett hatalmaskodás, a nemesek egymás közötti és a megyei tisztek ellen elkövetett hatalmaskodása és engedetlensége. Megtorlásuknál rendszerint hivatkoztak a Werbőczy- féle Tripartitumra, a Corpus Juris-ra vagy valamilyen királyi rendeletre.67 Csanád megyében a sedria mindenkor az alispán elnökletével tartotta üléseit. A püspökfőispán személyesen nem folyt bele a bíráskodás munkájába, az alispánnal képviseltette magát. A vármegyei törvényszék első súlyos ítéletét 1736. augusztus 28-án hozta Makón. Két útonálló felett hirdetett kötél által végrehajtandó halálos ítéletet, akik a Makó környéki utazókat rettegtették. A saját hóhérral még nem rendelkező törvényszék ítéletét szegedi hóhér hajtotta végre.68 Ettől az időponttól kezdve hasonló ítéletek többször előfordultak, közülük a legsúlyosabb egy közbűntény megtorlására született. A vádlott Adonyi István pitvarosi lakos, aki a feleségét egy tüzes vassal sütögetve halálra kínozta. A vizsgálat során beigazolódott gyilkosságért Csanád megye bűnfenyítő törvényszéke halálra ítélte. Venczel mester hajtotta végre az ítéletet akként, hogy az oszlophoz kötözött elítélt testét tüzes fogóval csipdeste, majd a fejébe szögeket vert, s utoljára kerékbetörte, míg teljesen „ki nem múlt”. " CsmL (Mf) MvRÉ 31/1732. 67 Csizmadia—Kovács—Asztalos i. m. 268—273. p. 68 Reizner i. m. 43. p. 89
