Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában

és vagyonbiztonság helyreállítását.8 9 A megyei büntetőbíráskodás beindult, de pandúr- intézményt nem állítottak fel, így rá voltak utalva a községekben elhelyezett katonák kétes értékű közbiztonsági tevékenységére. (Választottak ugyan az 1735. évi tisztújításon egy comissáriust, akinek egy katona volt alárendelve, de ez főként a beszállásolással és a katonai szállítással foglalkozott.10 Makón egy kapitány vezetésével tartózkodtak katonák, akik nagy csatákat vívtak a Maros túlparti szerb határőrökkel. A határőrök feladata a Maros-vidék biztosítása lett volna. A valóságban Makó környékén garázdálkodtak, ott legeltettek, ahol tetszett, s ha a lakosság állataikat zálogul behajtotta, azokat az aradi várparancsnokság rendeletére kártérítés nélkül ki kellett adni. 1731-ben különösen Crna di Jurkó kapitány emberei sarcolgatták Makót, ami miatt nap mint nap érkeztek panaszok a vármegyére.11 A határőrvidék azonban nem tartozott a vármegye hatáskörébe, az önvédelem a makóiak gondja maradt. Ennek során fegyveres összetűzésekre is sor került, ahol nemritkán több halott maradt a csatatéren. Szirbik Miklós — aki még ismerte a makói kapitány házának helyét 1835-ben — így írta le az egyik csetepatét:

„Híre futamodván, hogy jön a Rácz, a Legények hirtelen lóra kaptak, a Kapitány háza előtt összvesereglettek. A Jángori halomnál előtalálván nagyobb számú Ráczo- kat... közülük sokakat levágott, akik megmaradtak, azokat Csanád felé űzvén, ott a Marosnak szorította, néhányan átúsztattak, a többi a Marosba veszett.”12

1735-ben kirabolták a megye pénztárát, amely Földeákon, Návay György adószedő házánál volt. A rablást annak idején szintén a „ráczok” nyakába varrták, noha a tettesek kilétét nem sikerült felfedni. A Szegedinác Péró-féle felkelők bűnlajstromába mindenesetre ezt is belevették.13 14 Az 1730-as évek közepéig Kopocsány János és Barna Péter útonálló rablók is rettegtették Makó környékét. Egyre inkább szükségessé vált a megyei pandúrintézmény felállítása, de a pénztár üres volt és több mint 6000 forint állami adó volt esedékes. Érdemi előrelépés csak az 1740. szeptember 16-án kelt helytartótanácsi rendelet nyomán született, amely a vármegyei őrrendszer kiépítését sürgette. A megye ekkor az őrök kiállítását, felfegyverzését, ellátását kivetette a községekre. Makó 4, Battonya 2, Földeák és Tornya 1-1 lovast állított ki. Egy makói tizedes volt a parancsnokuk. Katonailag voltak szervezve, az őrködés és a gonosztevők üldözése volt a feladatuk.11 Ez utóbbiból ered a persecutor elnevezés, amely üldöző katonát jelent. Bár nem a megye házi pénztárából kapták a fizetésüket, mégis őket tekinthetjük az első megyei pandúroknak. Létszámuk rövidesen három fővel gyarapodott, de a közbiztonság problémáit továbbra sem tudták megoldani.

A marosi határőrvidék, ahova a megye hatalma az 1741-es feloszlatás után sem terjedt ki, valóságos átka volt a megyének. A katonai szervezet megszűnése után az elbocsátott határőrök és jött-ment csavargók vadászterülete lett az egész Temesi Bánság. Csanád megyében is megszaporodtak a panaszok. íme néhány eset: Kovácsházán Bibics Jakab földesúr vendéglősét alaposan elverték, 80 forintját elraboltáK.15 Pálos Sámuel szentesi borkereskedőt Makó mellett rabolták ki „Vér Szopó Gyilkos Örmény s Oláhok” — akiket a ludasi csárdás látott a Bánát felé sietni.16

8 CsmL Csanád megye közgyűlési jegyzőkönyve (a továbbiakban kgy. jkv.) 1731. áprilsi 7.

10 CsmL kgy. jkv 1735. 63.

11 Reizner: Makó város története Szeged, 1892. 36. p.

12 Szirbik Miklós: Makó várossának közönséges és az abban lévő Reformáta Ekklésiának

különös leírása. Makó, 1926. 25. p.

18 Reizner i. m. 43. p.

14 CsmL kgy. jkv. 1740. 16.

46 CsmL kgy. iratok No 35 T/1743.

18 CsmL (Mf) MvRÉ 63/1746.

79