Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában
A közbiztonsági viszonyok tovább romlottak az insurrectio időszakában. A lakosság több helyen már 1743-ban hajdúknak nevezte a katonákat, amit azok természetesen sérelmeztek. Végül a Helytartótanács elrendelte, hogy az „Infanteria Hun- garica” elnevezést kell használni.17 Mindez persze nem változtatott azon, hogy a katonák sokszor fosztogatással hívták fel magukra a figyelmet. Viselkedésüknek az lehetett az oka, hogy a megye által kiállított 48 gyalogos közül mindössze három nemes, a többi (nem ritkán börtönből) szedett-vedett helyettes volt.18 Az állítási pénzzel megszökő katonák számának növekedése érzékenyen érintette az anyagi gondokkal küszködő megyét. 1743-ban kihirdették, hogy aki szökött katonát fog el, egy arany jutalomban részesül.19 1745-ben már a harctérről visszatérő Arad megyei katonákat kell törvényen kívül helyezni, „levelesíteni”. Csanád megye éjjeli őröket állított fel, községenként 4-4-et.20 Az insurrectiós időszak lezárultával némileg javultak a viszonyok, de 1755-ben már ismét sok panasz érkezett a vármegyére, hogy a rablók és a jöttmentek állandóan veszélyeztetik a községek lakóit. A vármegye elrendelte, hogy minden község — szám szerint ekkor már hét — a lakosai számarányában állítson ki 1-2 lovas őrt. Az őrök parancsnokává egy nemest választottak (ante signanus), akinek kötelessége volt a melléje rendelt katonák kíséretében a községeket járni és minden gyanús alakot letartóztatni. Az említett lakosokon kívül tovább működtek minden községben az éjjeliőrök és ellenőrizték azon rendelkezések betartását is, amelyeket a vármegye a lovas őrök szolgálatának megkönnyítésére kiadott. Ilyenek voltak pl.: idegenek bejelentése a bírónak, csónakot csak halász és vízimolnár tarthatott és ők sem szállíthattak idegent stb.21 A városi őrrendszer kialakulása A megyei pandúrszervezet kezdetlegessége és kis létszáma miatt Makón és környékén a bűnösök felderítése, elfogása, bekísérése, őrzése, a közrend fenntartásának valamennyi gyakorlati teendője jórészt a városi alkalmazottakra — korabeli szóval: cselédségre — hárult. Számuk és funkciójuk a lakosság lélekszámával és a közbiztonsági feladatok növekedésével párhuzamosan változott. Míg a XVIII. század elején mindössze 1 hadnagy és 2 kisbíró alkotta a városi cselédséget, a század végén már több mint húsz alkalmazott javadalmazása szerepelt a költségvetésben. A városi cselédség választása a „betsületes” gazdák sorából, a bíróválasztással párhuzamosan, évente történt. A megalakuló városi tanács nevezte ki az új cselédeket, vagy erősítette meg az elmúlt évieket. A választásnál együtt érvényesült a vallási és területi elv, amely a XVIII. század első felében — a letelepedésnek megfelelően — fedte egymást. A mai Szegedi utca vonala határolta két fertály a reformátusok, illetve katolikusok homogén megtelepedési centruma volt. Az egyszemélyű tisztségekben váltották egymást, a párosokban egyformán vettek részt a reformátusok és a katolikusok. A XVIII. század második felében — a felekezetileg heterogén összetételű Újváros létrejöttével — kialakult a három járás, amelybe 1-1 kisbíró, tizedes, utcakapitány és bakter megbízása szólt. A kialakuló városi „rendőri szervezet” felügyeletét megbízott esküdtek ” CsmL kgy. iratok No 37 Y/1743. 18 CsmL kgy. jkv. 1744. 162. 19 CsmL kgy. jkv. 1743. 16. 20 CsmL kgy. jkv. 1745. 246. 21 CsmL kgy. jkv. 1755. 503. 80
