Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza
szintjét. Az ellenkező irányú mozgásnak általában történelmi nyoma van. (Pl. nagyméretű sáncépítés, árok ásás. így Szegeden a Külső palánk vagy Eugénius árka ilyen feljegyzett mesterséges beavatkozás.) A folyamatos feltöltődés számunkra azt a tanulságot rejti, hogy a XVIII. sz.-i vízjárta helyek a középkorban sem lehettek lakottak. — A településre alkalmas helynek a középkor szűkében volt. A katasztrófák után az elnéptelenedett helyekre a lakosság visszaköltözött. A házankénti, telkenkénti visszaköltöztetést több dolog is igazolja; mint erről előbb bőven szóltunk: például a telektulajdon, az adókedvezmény, a műszaki alkalmaság, mint természetes indok, s végül az, hogy az elöljáróság, sem engedélyezett szabad területfoglalást. Tehát a település a XVIII. sz.-i fejlődés során — valószínűleg az eredeti földrajzi adottságok folytán — a korábbihoz hasonló, tér- szerkezettel települt újra. A városnak a Tisza vízjárásával való szoros kapcsolata folytán az igen kicsiny szintkülönbségeket mutató domborzat a településre alkalmas térségeket hosszú időre rögzítette. így például a Felsőváros utcáit rendszeresen víz járta, csónakokon és hidakon közlekedtek, a házhelyek természetes szigeteken voltak, s ezek a szigetek a domborzati térképen jól felismerhetők (2. sz. térkép). A lakott helyeket az árvízszint felett kell keresnünk. — Az elpusztult lakóterületeket a fennmaradt településmag környezetében kell elképzelnünk. A történeti és domborzati adatoknak ellentmondana távolabbi, nem szervesen kapcsolódó településrészek feltételezése. — A Középvárosban, ahol a XVIII. sz.-i sáncépítés az eredeti domborzatot! utcahálózatot összeroncsolta, a rekonstrukció biztos megállapításokra nem tarthat igényt. Nagyjából azonban itt is biztosíték a helyes következtetésekre az árokkal nem érintett területek utcahálózata, a telkenkénti átépítés és a domborzat megmaradt jellegzetességei. — Fentiek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a XVIII. sz.-i fejlődés elsőként újra a középkorban már lakott, a XVI—XVII. században elnéptelenedett helyeket vette igénybe. E területek az 1713-ban ábrázolt lakott terület szomszédságában fekvő és a későbbi térképeken megfigyelhető tömbök lehettek. A térkép hiányzó részét rekonstruálnunk kellett: Hiányzó részen itt a középkori városnak azt a részét értjük, amely a XVIII. sz. elejére (de La Croix Paitis-féle 1713-as első térkép) elnéptelenedett. Az előzőekben sorra vettük a szempontokat, amelyekre a rekonstruálásban alapozni tudunk. Emellett azonban mindenekelőtt meg kellett határoznunk a város korábbi kiterjedésének nagyságát és természetesen irányát is. Azt az irányt, amerre az ismert településmagtól az elpusztult területek feküdtek. A város korábbi kiterjedésének meghatározásához a következő lépések során jutottunk — meghatároztuk, hogy az egyes városrészek hány házhelyet foglaltak magukba — Reizner számításából tudtuk182, de könnyűszerrel, kb. 10% eltéréssel azonos eredményre jutva, az 1850-es városmérési térképre redukált 1713-as felvételről (9. sz. térkép) magunk is leszámoltuk a telkek számát. 18 18S Reizner 1. k. 184. 38
