Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza
1522 1548 1713 Hiány 1522-höz képest Középváros 520 320 — 520 Alsóváros 395 410 430 + 35 Vár (Palánk) 156 156 156 0 Felsőváros 503 358 327 176 Nagyobb elnéptelenedés csak a Középvárosban és a Felsó'városon volt. Az elpusztult területek a megmaradt városmag mellett, — a házhelyek számára vonatkoztatva arányos nagyságú területen helyezkedtek el. A rekonstrukcióban azonban ennél tovább mentünk. A tekintetbe vett „új” területeken tételesen ellenőriztük a későbbi térképek segítségével a telkek számát. Az elpusztult településrészeket a megmaradt városmag környezetében, településre alkalmas helyeken kerestük. Abban a vonatkozásban, hogy a számításba vehető területek közül valóban merre terjedt ki a település, a matematikai modellel meghatározott egymásmellettiséget tekintettük döntőnek. Vagyis ha a részletes rekonstrukció során munka közben a XVIII. sz.-i város szélére került utcának a befelé eső tömbön kívül más tömbbel jelentős közös részét mutatta ki a modell, ez azt bizonyította, hogy a hajdani város itt a középkorban továbbterjedt. Az így feltételezett tömböket nagyság, utcák hossza (lásd később) domborzati ismeretek, későbbi térképek183 alapján rajzoltuk fel. Az előzőekben már bőven ismertettük, hogy a fejlődés során betelepült területek elsősorban miért éppen a korábban is lakott helyek közül kerültek ki. A matematikai modell és a térkép összekapcsolása volt a munka utolsó és legfontosabb fázisa. A modellel kihozott összefüggések (1. és 2. sz. mátrix) nem csak az utcák egyszerű (egyirányú) sorolására utalnak, mint ahogy ezt a modell felállításakor az egyszerűsítés kedvéért feltételeztük, hanem kétdimenziós elrendezésre. Ezért konkrét térkép nélkül nagyon sokszámú elvi elrendezés rajzolható le. Erre kísérletet sem tettünk. Az utcák és tömbök helyét az előző elvek szerint rekonstruált térképen kerestük. Az térkép kiegészítését az ismertetett módon az utcák, tömbök elhelyezésével egyidejűleg végeztük. Előzőleg meghatároztuk a latin névsorban levő utcák hozzávetőleges hosszát: Irodalmi adatok184 * 186 * és próbamérés, számlálás alapján úgy találtuk, hogy a telekosztás alapja 10 öl, esetenként ennek a törtrésze. A közökben és belsőségekben fekvő telkek a főutcához számítva max. 25 %-kal növelhetik meg a főutca telkeinek számát. Kétoldali beépítettséget tekintetbe véve, ez azt jelenti, hogy 7,5 m-es utcahosszra jut egy telek.185 Persze ez korántsem pontos érték, de jó tájékoztatás ahhoz, hogy egy adott térképi rajzolatban egy-egy utca lehetséges elhelyezkedéséről képet alkothassunk. Hasonló módon vizsgáltuk, hogy egy-egy török számlálási tömb a térképen mekkora helyet foglalhat el. A térkép tényleges rekonstrukciójának módszerét heurisztikus (ráismeréses) módszernek nevezhetjük. 183 Főleg a Bállá féle térkép, forrás 1776/1. 184 Házi Jenő, 1379 évi soproni telekkönyv Soproni Szemle XII. 1958. p. 117. Házi Jenő: A soproni ferences templom jótevője Soproni Szemle XV. 1968. p. 308. 386. Entz 1965. p.2 7—28. 186 10 öl=18,96 m, így tíz telek kb. 190 méteres utcahosszat igényel. E mögött a 10 telek mögött a belsőségekben, átjárókkal megközelíthetően a térkép vizsgálata alapján 2—3 telek van, vagyis a 190 méteres utcahossz egyik oldalán 12—13 telket számlálhatunk. 190:12,5=kereken minden 15 méterre jut egy telek. Ha az utca szembenlévő oldala is beépített, akkor erre a 15 m utcahosszra szemben is jut egy telek, vagyis 15 m-re 2 telek esik. Ami telkenként 7,5 m számításba vehető utcahosszat eredményez. 39
