Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden
ezer hívő részvéteiével zajló zákányi búcsú is jó alkalomnak kínálkozott „az egymást megértő szellem” éltetésére, a belvárosi (Nagy-Szeged) párt, a nagykörúton kívüli Külvárosi Párt és a tanyavilágban ezekhez alkalmazkodó gazdapárt összefogásának hirdetésére.23 A Nagy-Szeged Párt hivatalos megalakulására augusztus 17-én került sor, amikorra a liberális párt jobbszárnyával is sikerült megegyezést létrehoznia.24 Legkorábban kezdtek készülődni a helyi képviselőtestületi választásokra azok az erők, amelyek önálló Külvárosi Párt égisze alatt kívántak indulni. A Petrik Antal vezetésével már korábban megalakult Külvárosrendező Nagybizottság újszegedi vándorgyűlésén éles kritikák hangzottak el a városi tanács politikáját illetően, különösen a külvárosrészek elhanyagolt állapotát emlegetve. Körmendy Mátyás, a Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, Tóth Imre kormányfőtanácsos munkaalkalmak teremtését, a csatornázási munkálatok megindítását sürgette, és hangoztatta az önálló párttá alakulás fontosságát. Petrik Antal azt fejtegette, hogy „a munkásságnak is a Külvárosrendező Nagybizottságban van a helye, mert elsősorban az ő érdekeiért harcol...”25 A júliusban megindult propagandahadjáratuk össztüze a baloldal ellen irányult. Aratóünnepélyen, búcsún, külvárosi népkörökben agitáltak „a város és a kispolgárság érdekében dolgozó Külvárosi Párt” mellett és kérték a város „munkás polgárait”, hogy „tartsák távol magukat” a nemzetközi szocialistáktól és a radikálisoktól.”26 A Nagy-Szeged Párt és a Külvárosi Párt között augusztusban létrejött megállapodás után a városi kispolgárság lelkiismeretére hivatkozva hangoztatták, hogy „a belvárost össze kell kapcsolni a külvárossal”, továbbá 8 oldalas programfüzetben sorolták fel és ismertették a várospolitika megoldást sürgető problémáit.27 A hivatalos jelöltek győzelméért a legnehezebb feladatot a Külvárosi Párt magára vállalta: a munkáslakta kerületekben ellensúlyozni próbálta a szociáldemokraták befolyását. Nem véletlenül hangoztatták a felsővárosi közönség előtt a következőket: „...itt nem elvi, hanem osztályharc folyik. De a polgárság nem támogathatja azt a pártot, amelyik a sír szélére juttatta az országot. A Külvárosi Párt nem hatalmi kérdésre törekszik, hanem arra, hogy ebben a városban munka, kenyér és nyugalom legyen. A kispolgárság tehát a maga érdekét szolgálja, ha ezt a pártot segíti győzelemhez...”28 Szavazókörzetenként megszervezték az ajánlások gyűjtését. Petrik Antal Móravároson, téglagyári munkások között agitálva és Klebelsbergnek a munka- alkalmak megteremtésében való érdemeit hangoztatva a következő figyelmeztető — majdhogynem fenyegető — szavakat mondotta: „A Külvárosi Párt katasztert vezet az ajánló aláírásokról és ezt a katasztert megőrzi az elkövetkező évek során is...”29 A szociáldemokratákkal és a baloldali liberálisokkal való küzdelem esélyeit latolgatva döntöttek úgy a szegedi „intranzigens keresztény nemzeti erők”, hogy a Keresztény Községi Párt létrehozásának másfél éve melengetett tervéről lemondjanak és a személyi ellentéteket félretéve, 1929 júniusában beletagozódtak a Nagy-Szeged 23 Szegedi Új Nemzedék, 1929. aug. 17. 24 „A párt céljául a főispán az országos politika kizárásával Szeged fejlesztését tűzte ki és e cél érdekében tárgyalásokat kezdett a polgári pártok vezetőivel...” Szegedi Új Nemzedék, 1929. aug. 20. 25 Szegedi Új Nemzedék, 1929. jún. 4. 26 „A külváros rendezési párt megkezdte nagyszabású propaganda munkáját” Szegedi Új Nemzedék, 1929. júl. 21. — A Feketeszéli Gazdakör aratóünnepe, Búcsú Kecskés-telepen. Uo. 1921. aug. 13. — Választmányi gyűlés az Alsóvárosi Népkörben. Uo. 1929. aug. 17. 27 „A polgári gondolatnak gerinces férfiakat kell bevinni az új th. bizottságba” Szegedi Új Nemzedék, 1929. okt. 5. 28 Szeged város kispolgárai a Külvárosi Párt mellett. Vasárnap délután tömeges népgyűlések voltak. Szegedi Új Nemzedék, 1929. okt. 15. 29 Szegedi Új Nemzedék, 1929. okt. 22. 291
