Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden

Pártba. Bizonyára elősegítette az önálló párt indításáról való lemondást az a körülmény is, hogy ekkorra már nagy intenzitással — és tegyük hozzá nem hatástalanul — folyt a Petrik-féle agitáció. A Külvárosi Párt ugyanazokat a kispolgári és középrétegeket igyekezett befolyásolni, amelyekben a keresztény párt is tömegbázisra igyekezett szert tenni. A keresztény pártiak bizonyára kevésbé találtak meghallgatásra, mint a keresztény szólamokkal takarékoskodó, de szociális ígéretekkel annál inkább élő Petrikék.30 A Nagy-Szeged Párt „aranyközéputas” politikáját, a liberális párt jobbszárnyával (zsidó nagytőkések) való egyezkedését bírálva követelték „a Nagy-Szeged Pártban helyet foglaló keresztény vezető férfiak akcióképességének” biztosítását.31 Végül csak Újszegeden könyvelhettek el igazi sikert, ahol a listavezető Karácsonyi Guidó plébános révén a keresztényszocialista mozgalom munkásrétegeket is befolyásolni tudott.32

A fő frontvonal valójában az egységes párt (Nagy-Szeged Párt, Külvárosi Párt) és baloldali ellenzéke (Szövetkezett Városi Balpárt) között húzódott. Nyomatékosan felhívta erre a figyelmet a választások napján a szélsőjobboldali napilap: „...Ma kell dönteni mindenkinek, hogy a nemzeti és polgári demokrácia útján akar-e haladni felfelé, vagy a nemzetközi demagógia lejtőjén akar csúszni lefelé az osztályuralom röhögő pionérjeinek farkasvermébe...”33

A Szociáldemokrata Párt választási előkészületeiről július utolsó napjaiban kezdtek írni a helybeli lapok. Az ügyben Szegedre látogató központi küldött (Malasits Géza) nem véletlenül kereshette fel a szociáldemokrata kisiparosokat, Marosán Milánt és társait. A Szociáldemokrata Párt a munkások mellett igyekezett a kispolgári rétegeket is befolyásolni és a párt számára megnyerni. A liberálisok balszárnyával létrejött szövetség során világossá vált, hogy a Külvárosi Párt kisajátította a szociáldemokraták korábban megfogalmazott várospolitikai követeléseit.34

A választások előestéjén összehívott népgyűlést, az MSZDP központi küldötteinek kormányt bíráló megjegyzései miatt, a jelenlévő rendőrtanácsos betiltotta és egy rendőrszakasz kivezénylésére is sor került.35

A választás eredményei a kormánypárt helyi képviselőinek döntő győzelmét hozták, 45 tagot juttattak be a küldhető 72-ből a th. bizottságba. A Városi Balpárt 15 mandátumot szerzett, ebből hat volt a szociáldemokratáké. Dani János, Lájer Dezső, Müller Dezső, Olejnyik József, Papp József és Valentiny Ágoston adhatott

50 Megállapításaink indoklására idézünk a Szegedi Új Nemzedék c. napilapnak a Keresztény Községi Párt létrehozásának tervét eltemető cikkéből: „Meghalt mielőtt megszületett volna a szegedi városi keresztény párt... Gazdauraimék ott künn a perifériákon félnek a templomon kívül a keresztény szótól..., Szeged keresztény társadalmának, szíve és akarata ellenére is, meg kell találnia az elhelyezkedést azokban a választási táboroknak, melyeknek a kontúrjai már meg vannak rajzolva... S várjanak türelemmel a legközelebbi alkalomig, amikor a 30 évesek korosztálya lép ki a keresztény gondolat programjával a fórumra,... akik megunták az egyhúrú embereket, akik új színt, új tartalmat és célkitűzéseket fognak adni az ország második városának, s akik más szemüvegen keresztül nézik az élet jelenségeit és a magyar faj pusztulását, mint az öregek közgyűlése... Üdítő oázist a Külvárosi Párt jelent... A vörös baloldalt ennek segítségével tudjuk leginkább magunk alá gyűrni... Odaát minden ember a helyén van. Vigyázzunk, nehogy a szegedi városházán az történjen, amit Peidl Gyula és hívei akarnak...” —• Szegedi Új Nemzedék, 1929. júl. 28.

sl Szegedi Új nemzedék, 1929. szept 15.

32 „Csak Újszegeden sikerült fellépni eredményesen a liberálisokkal lepaktált Nagy-Szeged Párttal szemben, mert a város más részében lévő keresztény alakulatok vezetőit kötötte az a rever- zális, amint a választások tartalmára adtak...” — Szegedi Új Nemzedék, 1929. nov. 24.

33 Szegedi Új Nemzedék, 1929. nov. 3.

34 A forradalmak időszakának kiemelkedő szociáldemokrata személyisége Czibula Antal 1927-ben megjelent könyvében „A gazdag város szegénysége” címmel foglalta össze a sürgető város- politikai teendőket.

35 Szegedi Új Nemzedék, 1929. okt. 29.

292