Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden

A közgyűlésnek ez az átmeneti felfrissítése is érdeklődést keltett, élénkebbé tette a testület munkáját. Újraválasztották a közgyűlés bizottságait (18 bizottságot). Ennek előkészületeiben élénkebbé váltak különböző politikai pártok (Városi Párt és ellenzékiek), csoportok, törvényhatósági frakciók (pl. a kereskedők). Az átmeneti közgyűlés működését alapvetően mégis a polgármester, az őt kiszolgáló tanács és hivatali apparátus szerepének, súlyának megnövekedése határozta meg.7

A KÖZIGAZGATÁS RENDEZÉSE 1929-BEN: AZ 1929: 30. TÖRVÉNYCIKK

A helyi hatalmi testületek teljes újraválasztását az 1929:30. te. szabályozta. A törvény elnevezése, „A közigazgatás rendezése”, nem hagyott kétséget afelől, hogy a közigazgatás régóta ígérgetett átfogó reformja ezúttal is halasztást szenvedett, mindössze az önkormányzati testületek újjáalakításáról rendelkezett. Erre vonatkozóan korábban már több törvényjavaslat készült — minden kormány belügyminiszterének nevéhez fűződött egy — törvény azonban csak a Scitovszky Béla által 1928. július 14-én beterjesztett javaslatból lett, egy év elteltével. A politikai és szakértő közönséget leginkább az első, a legátfogóbb javaslat mozgatta meg az 1920-as választások után. Mivel ez a Kisgazdapárt politikai törekvéseit fejezte ki — a választójog kiterjesztését, a titkosság elvét, a virilizmus háttérbeszorítását célozta — és a törvényhatóságok szabályozásánál külön teret szentelt a városoknak, megbukott a nagybirtokosok és a vármegyék ellenállásán.8

Szeged polgármestere 1921 novemberében egy belügyminiszteri kérdőívre válaszolva fejtette ki véleményét a fentiekkel kapcsolatban. Fontosnak tartotta a vármegyei és a városi törvényhatóság megkülönböztetett szabályozását, a törvény- hatósági bizottság létszámának lényeges csökkentését (120 főre). A bizottság összetételére vonatkozóan javasolta, hogy a választott bizottsági tagok az 5 foglalkozási ágat a városi lakosságon belüli számarányukhoz megfelelően képviseljék (Szegeden: honorácior 10%, iparos 23%, kereskedő 13%, őstermelő 38%, napszámos, munkás 16%). Javasolta továbbá a virilisek számának egyharmadra apasztását, a választá- sos virilizmus bevezetését; az érdekképviseletek küldöttei, a tanács tagjai és a város vezető hivatalnokai, az állam és tudományos intézetek vezetői, a felekezetek főpapjai bevonását; a választójog kiterjesztését (de csak a férfiak számára). Végezetül hangsúlyozta az új bizottság által megejtendő tisztújítás sürgősségét, „mert ezt a nép hangulata már országosan követeli...”9

Ismeretes, hogy a Bethlen-kormány a gazdasági stabilizáció és a politikai konszolidáció megteremtésére irányuló törekvéseknek biztosított elsőbbséget. Szigorú takarékosságra hivatkozva megszüntette az önkormányzatok pénzügyi önállóságát (1924: 4. te. és 1927: 5. te.). A választójog szűkítésével (1925: 26. te.) és a felsőház visszaállításával (1926: 22. te.) a parlamentet alkalmassá tette a konzervatív reform- politika szentesítésére. Ennek betetőzéseként került sor „a közigazgatás rendezésére”,

7 „Ki választja a közgyűlést, a polgárság vagy a városi tanács?...” Délmagyarország, 1927. dec. 29. — „Kritika nélküli szavazógéppé öregedett a közgyűlési többség...” Szegedi Szemle, 1928. nov. 10., 17., dec. 15., dec. 31. sz. — Csodavárás, Somogyi Szilveszter dr. érdekes nyilatkozata az „átmeneti” közgyűlésről. írta: Gerő Dezső. Szegedi Szemle, 1928. dec. 31. sz. 5. old.

8 A törvényhatóságokat érintő reformjavaslatokról lásd Csizmadia Andor: A területi önkormányzatiintézmények Magyarországon a XX. század első felében. In: Az állam és jogintézmények változásai Magyarországon a XX. század első felében (Jogtörténeti Értekezések 13. sz.) Szerk. Kovács Kálmán. Bp. 1983. 7—21.

9 CsmL Szeged v. főisp. ir. 1921 — 651. sz.

287