Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza
Utcák, telkek Előbb már kitértünk a középkori utcák problematikájára. A középkori Szeged is utcás település volt, utcáit magyarul utcának mondták, de a középkori utcákat nem szabad pontosan a maiak analógiája szerint elképzelnünk. A latinul „plathea”-nak nevezett utcák a fő közlekedési sávokat foglalták magukba, de beleértették a tölcséres kiteresedéseket, sőt a nagyobb tereket is. A tömbök belső közlekedési sávjai, átjárói, közei névtelenek voltak141. Összeírás esetén lakóikat a „fő” utcához számították. Ezt például a Budai Várnegyed 1687-es L’Haüy-féle térképe és fennmaradt utcanevei is igazolják. Áldana 1552-es tapasztalatai alapján felettébb rendezetlen városnak írja le Szegedet, elbeszélése szerint „a házak szerteszét szórva álltak benne”. Rengeteg apró sikátor, átjáró szabdalta, ami miatt a település nem tűnhetett rendezett városnak.142 A középkori telekrendszert a budai várban és Sopronban megfelelően feltárták. Feltételezhetjük, hogy Szegedé is ehhez hasonló lehetett. Szeged Béla és Endre királyoktól nyert ősi szabadalmainál fogva Buda és Székesfehérvár városok kiváltságaival egyenlő jogokkal rendelkezett,43 jogviszonyait jórészt Zsigmond 1405-ös144 rendelete szabályozta, csakúgy, mint a többi királyi városét. A budai várnegyedben egy egész telek nagysága 10 öl volt,145 de voltak fél telkek is.146 Sopronban a határhasználathoz kapcsolódott a városi telekrend, s ezt Szeged esetében is jól el tudjuk képzelni. A határ felosztása „kötelenként” történt. 10 egységnyi telek alkotott egy kötelet, s egy kötél 100 öles volt. Vagyis az egységnyi telek szintén 10 öles volt, mint Budán. A telkek kimérési pontossága Sopronban 1/4 telek volt, a telkek osztódása révén a középkor végére 10 ház kb. hat egész telket tett ki147. Ela Szeged 1850. évi telekrajzát148 tekintjük, Alsóvároson is, Felsővároson is zömmel 8—10 öles telkeket találunk, és néhány szembeötlően felezett, 4—5 öles telket. A Palánk telkeit nem tartjuk mérvadónak. Az 1697. évi tűzvész utáni telekosztások itt változtatást hoztak.149 Kísérletképpen az 1850-es térképre143 vetítettük az 1713-as várostérkép150 felsővárosi tömbjeit. Ez a várostérkép az általumc feltételezett középkori Felsővárossal azonos beépített területet tüntet fel. Az 1548-as összeírás alapján elkülönítettük a felsővárosi tömböket, s az 1850-es állapotokkal meglepő egyezést találtunk. Az 1548. évi 358 összeírt telekkel szemben 1850-ben 327 telek volt a területen. Figyelembe véve az eltelt időt, ez igen jelentős megegyezés. Számunkra egyben azt is jelenti, mint ahogy ezt már korábban is sejtettük: a középkori telekrendszer lényegében a múlt századig fennmaradt. 141 Szeged 1983. p. 492. és 150. jegyzet 142 Szeged 1983. p. 540—541 és Korpf Lajos 1896. p. 112. 143 Reizker IV. p. 87. LIV. 144 Reizner IV. p. 5. IV. 145 1 bécsi öl (Klafter)=6 bécsi láb = 72 bécsi hüvelyk=1,896484 m. 1 magyar öl = 10 magyar láb = 100 magyar hüvelyk = l,896484 m. 1 francia öl (toise)=1,949 m. 146 Entz Géza 1965. p. 27—28. között. 147 Városi határhasználat és telkek kapcsolata: Major Jenő 1965. Középkori mértékekről: Mollay 1961. Kötélméretek: Házi Jenő 1958. Házi Jenő 1961. Telkek: Granasztói 1980. p. 218. 148 Forrás 1850; Kováts István. Egy szegény pórfiú önéletrajza. Bp. 1981. p. 52. 149 Kenéz Győző—Szakály Ferenc, A szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve p. 29—160. 160 Forrás 1713/1. 27
