Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
készek, ez utóbbi fó'leg azért, mert az uralkodó személyéhez ragaszkodó egyéneket gúny és nevetség tárgyává tette.42 Más indítékú feljelentések is érkeztek a megyefőnökséghez. Egy névtelen feljelentő szerint az elöljáróság szégyenletesen szőkkeblű, csak önhasznát keresi, a tanácsülésben hozott határozatot tanácsülésen kívül megváltoztatja, a király ittlétekor indokolatlan napidíjakat vett fel. A megyefőnök megdorgálja a tanácsot, a napidíjak azonnali visszafizetésére, hűségre és pontosságra utasítja. A tanács tiltakozásában bizonyítja, hogy nem vett fel senki napidíjat, így nincs mit visszafizetni.43 Ellenőrizték a hivatalos órák megtartását, a szabály ellen vétőket megbüntették. Előírták az öltözködést. A tisztviselőknek egyenruhát kellett viselni. Az állami hivatalnokok engedély nélkül viselhettek kardot, de állami szolgálatban levő hajdúknak megtiltották a pörge kalap viselését, mely a forradalom alatti viseletre emlékeztetett. Aki ezt megszegte, elbocsátották állásából.44 Megyefőnöki rendelet tiltotta el azt a szokást, „miként az elöljárók hivatalos helyiségeiket magán társalgási, pipázási és beszélgetési helyül használják a helyett, hogy halmozott dolgaikat végeznék.”45 A közszükségleti cikkek, élelmiszerek árának emelkedése következtében a hivatalnokok, tisztségviselők többször is kérik fizetésük emelését. A rendezett tanács 1849-ben történt újjáalakítása után ugyanaz év november 24-én a Gyulai Gaál Eduárd által elrendelt „Tanáts fizetési javítás” többszöri kérelem és felterjesztés után sem valósult meg. A fizetésjavítást, illetve drágasági pótlékot 1853-ban ismét kérték a városi tisztviselők és az éjjeliőrök. A megyefőnök jelentést kért a város javairól, bekérte a tisztviselői névsort. Ennél több azonban alig történt. 1852. júl. 17-én a városi kisbírók, tizedesek, lándzsások kérték napi béreik felemelését, mivel „minden rendbeli munkabérek, munkadíjak tetemesen emelkedtek.”46 Az 1850-es évektől kezdve fokozatosan építették ki a centralizált Habsburg államszervezet helyi intézményeit. 1852. szept. 22-én olvashatunk arról, hogy megyefőnöki rendeletre az addigi városkapitányságot ezután rendőrigazgatóságnak nevezték el. A Bach-féle provizórium idején jelentek meg az állami rendőrhatóságok. A magyarországi rendőrség a helytartó irányítása alatt állt. A rendőrigazgatóságok a kerületi főispánságnak voltak alárendelve. 1853- jún. 4-én szintén megyefőnöki rendelettel szüntették meg Hódmezővásárhelyen a városkapitányi hivatalt, és rendőri hivatalt állítottak fel helyette.47 A csendőrséget katonai jellegű intézményként szervezték meg. A források beszámolnak itteni berendezkedésükről, működésükről. A csendőrség laktanyában történő elhelyezéséről, ellátásáról a városnak kellett gondoskodni.48 1852 májusában a Pest kerületi törvényszék a járásbíróságon keresztül jelentést kért az árvaügyi rendelet és utasítás alapján megszervezett, és Hódmezővásárhelyen felállított árvabizottmány megalakulásáról. Az árvabizottmány elnöke Veres Lajos járásbíró lett, tagjai négy ülnök és egy gyámnok.49 1852-ben léptették életbe a cs. kir. adószedői hivatalokat, melyeket a pénzügyi járási igazgatóságoknak rendeltek alá. Minden adójövedékre vonatkozó eljárás csak 42 Uo.: 1918/1852 sz. Zsilinszky: Csongrád vármegye története ül... 254., 257—258. 43 CsmL Hf. Hódmezővásárhely Tű. jkv. 2320/1852 sz. 44 Uo.: 2029/1852 sz., 1741/1852 sz„ 2605/1852 sz. 45 Uo.: 493/1835 sz. 46 Uo.: 2091/1852 sz., 2129/1852 sz. 47 Uo.: 2846/1852 sz., 549/1852 sz. Sashegyi: Abszolutizmuskori Levéltár... 53—54. 48 CsmL Hf Hódmezővásárhely v. Tü.jkv. 2859/1852., 3379/1852. 501/1852. 49 Uo.: 1490/1852 sz. 232
