Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
zett a városi tisztújításokról, a képviselőtestületek, a tanácsok, a tisztikar újraválasztásáról. 1848 után a földesúri mezővárosok egy része rendezett tanácsú várossá szerveződött, melynek feltétele volt az elsőfolyamodású bíróság felállítása. Ez együtt járt az önkormányzat nagyobb autonómiájával, a hatóság jogkörének kiterjesztésével olyan területekre is, melyek korábban a megye hatáskörébe tartoztak (pl.: polgári peres ügyek, árvaügy átvétele). Hódmezővásárhely a forradalom első évében még községi szervezettel működött. A város főbírája Kovács Mihály, törvénybíró Mihálkovics István, helyettese Tolnai István. Esküdtbíró Szenti János, a város ügyvédje Jeney Imre, a jegyzők Balás János, Danes István és Fekete Mihály. Rajtuk kívül a város elöljáróságát az esküdtek egészítették ki. Az 1848. június 1-jén tartott népgyűlésen mondták ki először a rendezett tanács megalakulásának szükségességét.6 Az 1848. V. te. értelmében Szentes, Csongrád és Hódmezővásárhely az országgyűlési követválasztáshoz saját központi választmányt alakíthatott. Hódmezővásárhelyen siettek kimondani, hogy a város a „megyei egyetem” befolyása nélkül maga intézkedik. Ugyanakkor felkérték a megyét, hogy a megye három városán kívüli településeket egybefogó választókerületbe megválasztott Középponti Választmány hatáskörét terjesszék ki Vásárhelyre is. A követválasztás lebonyolítására már olyan kevés idő állt rendelkezésükre, hogy nem látták célszerűnek az összeírást élőiről elkezdeni. így elfogadták a megye által készített választási összeírásokat, és ezután került sor a város saját központi választmányának megválasztására. Elnöke Kaszap Mihály lett, és vele együtt a választmány 10 tagja is letette az esküt a népgyűlés előtt. Az 1848. jún. 14-én lezárt névjegyzékben 1227 választót írtak össze. A népképviseleti választójog a rendi képviselettel szemben jelentős előrelépést jelentett, de a vagyoni cenzus miatt a választópolgárok száma a lakosság egészéhez képest csekély volt. A népképviselet valójában azt jelentette, hogy a közel 35 000 lakosú városból a teljes lélekszámnak alig több mint 3%-a rendelkezett választójoggal, és vehette ki részét a választásokból. Az összeírtak közül mesterember 179, kereskedő 11, értelmiségi 78, földdel bíró nemes 199, házzal és 100 Ft jövedelemmel rendelkező 56, míg a többi választópolgár földdel bíró lakos volt (704 fő).7 A város egy követet küldhetett az országgyűlésbe. Hódmezővásárhely első követe Török Bálint másodalispán lett. A város lakosságának többsége és különösen a forradalmi érzelmű helyi értelmiség lassúnak és tehetetlennek tartotta az elöljáróságot, a város akkori vezetőit. 1848. okt. 28-án Kossuth Hírlapjában egy vásárhelyi tudósító tollából megjelenő cikk ugyanezt a hangulatot tükrözi: „...40 000 lelket számláló község dolgainak vitelét — kivált jelen bonyolított körülmények között — még sokáig illy kezekben hagyni nem kevesebb volna, mint a haza érdekeit veszélyeztető könnyelműség.”8 A márciusi forradalom utáni törvényhozás gondoskodott a tanácsok és a tisztikar újjáválasztásának elrendeléséről. Hódmezővásárhelyen a rendezett tanács megalakulása előtt a XXIV. te. alapján folyt le az első tisztújítás. 1848. dec. 29-én az összehívott népgyűlés előtt felolvasták a bíróválasztásra jelöltek neveit. A jelölőlistát a Kovács Ferenc szolgabíró elnöklete alatt összegyűlt 4 tagú jelölőbizottság állí6 CsmL Hf. Hódmezővásárhely város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1848. nov. 26. 694. sz. A határozat kimondása az 560. sz. alatt. 7 Uo.: 1848. jún. 16. 577. és 578. sz. CsmL Hf. Hódmezővásárhely város Központi választmányának iratai. 1848. évi választási jegyzékek. 8 Kossuth Hírlapja 1848. okt. 28. Idézi: Varsányi Péter István: Fejezetek a szabadságharc hódmezővásárhely történetéből. Vásárhelyi Tanulmányok VII. 41. 223
