Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
KR UZSLICZ ISTVÁN ADATOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY VÁROSIGAZGATÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ (1848—1873) Bevezetés Hódmezővásárhely jogállás tekintetében egyedi utat járt be a 19. század második felében. A város 1849-ben rendezett tanácsot alakított, de 1865 és 1870 között községi státuszba esett vissza. 1870-ben ismét rendezett tanácsú városnak nyilvánította önmagát, de ezt a jogállást csak 1872-ben tudta elismertetni. 1873-ban viszont már az önálló törvényhatósági jogú városok sorába emelkedett. A gyors változások előzményeit és okait kutatva szükséges — ha röviden is — áttekintenünk az 1848 előtti állapotokat. Magyarországon a kései feudális korban a kiváltságolt szabad királyi városokon kívül megkülönböztettek: 1. nemesi községeket, melyek nemes közbirtokosokból alakultak, széles önkormányzattal rendelkeztek, elöljáróikat maguk választották, és közvetlenül a megye hatóságának voltak alárendelve. 2. Rendezett tanáccsal felruházott, ítélő tanácsot tartó mezővárosokat, melyek közvetlen a vármegyének voltak alárendelve. A földesúri hatóság alól kiemelkedve saját tanácsuk igazgatása alatt álltak, és kisebb perekben elsőfokú bírói hatóságot gyakoroltak. 3. Rendezett tanácsot nem tartó mezővárosokat és jobbágyközségeket, melyek többségükben jobbágyokból álltak, és mind közigazgatásilag, mind polgári és büntető ügyekben elsőfokon a földesúrnak és az úriszéknek, másodfokon a vármegyei hatóságnak voltak alárendelve.1 A földesúri terhek alól magukat örökre megváltó mezővárosok már 1836 után felemelkedhettek a rendezett tanácsú városok közé. Hódmezővásárhely 1848 előtt a fenti rangsorban, hasonlóan Gyulához vagy Csongrádhoz, a rendezett tanáccsal nem rendelkező földesúri mezővárosok közé tartozott. Szervezetét és jogállását a földesúrral kötött szerződések szabályozták. Joga volt elöljárói megválasztására (bírák, esküdtek) a földesúr kijelölési jogának fenntartásával. ítélkezhetett a 12 Ft-ot meg nem haladó kisebb peres ügyekben. A fellebbezés az úriszékhez történt.2 Mária Terézia úrbéri rendelete szerint (IX. pont) a földesúri községekben, mezővárosokban a bírói hivatalra a földesúr három jelöltje közül választhattak egyet a község lakói, az urasági tiszt jelenlétében. A földesúrnak joga volt a megválasztott bírót megbüntetni, sőt hivatalából elmozdítani. A jegyzőt és az esküdteket viszont a földesúr beleszólása nélkül választhatták. A vármegye a közadók kivetése és behajtása területén avatkozott be a községek igazgatásába. Áz igazságszolgáltatás területén, amennyiben a földesúr tisztjeinek a jobbágyokon okozott sérelemről volt szó, első1 Kérészy Zoltán: Községi közigazgatásunk alaptörvényének (1871: XVIII. te.) előzményei. In: Emlékkönyv Illés József tanári működésének negyvenedik évfordulóján (Szerk.: Eckhart Ferenc—Degré Alajos) Bp. 1942. 249—250. 2 Kruzslicz István: Városi önkormányzat. Rákos István: Mezővárosi önkormányzat. In Hódmezővásárhely története a legrégibb időktől a polgári forradalomig. I. (Szerk.: Nagy István Szigeti János) Hódmezővásárhely, 1984. 439—447., 539—576. 221
