Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
fokon ugyan a földesúr bíráskodott, de a sértett fellebbezhetett a vármegyéhez. Ha a földesúr megtagadta az igazságszolgáltatást, a jobbágy panaszával egyenesen a vármegyéhez fordulhatott.3 A Mária Terézia-féle urbárium rendelete után először az 1832/36. évi XX. te. foglalkozott ismét az igazságszolgáltatás kérdésével. Kimondta, hogy azon községekben, ahol nincs rendezett tanács, a helység bírája két elöljáró emberrel (esküdttel) ítélkezik a lakosoknak 12 Ft értéket felül nem haladó pereiben. Ezen értéket meghaladó, de legfeljebb 60 Ft-ig terjedő értékű ügyekben a földesúr, vagy annak kijelölt és törvénytudó megbízottja gyakorolta az ítélő hatóságot. Ha ezt a kötelességét nem teljesítené, akkor a szolgabíró ítélkezett esküdtjeivel együtt. A községi bíró ítéletétől a fellebbvitel a földesúri úriszékhez, a földesúrtól, valamint a szolgabíró és esküdt bíróságától az illető vármegye törvényszékéhez történhetett. Az 1832/36 évi IX. törvénycikk a községek belső igazgatásáról, a bíró és esküdtek választásáról is rendelkezett. Lényeges változás ebben a kérdésben nem történt a megelőző időszakhoz képest. A törvény a községek háztartásának vitelét is részletesen szabályozta. A községi számadásokat a földesúr vizsgálta felül. A községi árvák ügyeit a községi elöljárók intézték a megyei hatóság befolyása és ellenőrzése mellett. A községek igazgatása területén a törvény szervezeti változtatást nem tett. A község közigazgatási és bírói tekintetben továbbra is a földesúri hatóság körébe tartozott, s a vármegye befolyása csak az ellenőrzési és felügyeleti jog gyakorlásában merült ki. Az 1848. évi törvényekben kifejezésre jutó jogegyenlőség nemcsak az önkormányzat jogforrásaira, a területre és a lakosságra, hanem az önkormányzati alakulatok szervezetére, hatáskörére, s egymáshoz, valamint az állam központi legfőbb szerveihez való viszonyára is kihatott. A 48-as törvények a jobbágyközségeket felszabadították a földesurak magán- jurisdictiója (joghatósága) alól. Véget értek a személyek közötti rendi természetű megkülönböztetések. A 48-as törvényhozás a régi rendi szervezetet megszüntetve, helyére egy nép- képviseleti alapon felépülő szervezetet léptetett. Fenntartotta viszont a falusi és városi községek s az utóbbiak sorában a rendezett tanácsú és a sz. kir. városok közötti megkülönböztetést, fenntartotta a szabad kerületeket és a vármegyéket, a régi területbeosztást minden fogyatkozásával együtt. A meglévőt alakította át a kiváltságok eltörlése és a jogegyenlőség bevezetése során.4 A RENDEZETT TANÁCS MEGSZERVEZÉSE A feudális függőség alól felszabadult községekben nagyobb teret kapott a helyi önkormányzat. A polgári felfogás a községi autonómiát úgy értelmezte, hogy a község saját belügyeire nézve önálló, így ideiglenes szabályzatot alkothat, s a községi életből, úgyszintén a törvényhatósági és állami közigazgatásból reá eső teendőket saját választott közegei által végezheti.5 Az 1848. XXIV. te. a községek ideiglenes szabályozását a megyékre ruházta. A törvényhozásnak nem volt elég ideje a városok végleges rendezésére, de rendelke3 Kérészy: Községi közigazgatásunk... 254—262. 4 Ereky István: Az önkormányzat modern rendszerének kialakulása Magyarországon. Klny. Városi Szemle XXV. Bp. 1939. 21—25. 5 Horváth Zoltán: A községi önkormányzat és a parasztság. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. Szerk.: Szabó István. Bp. 1972. II. 573. 222
