Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között

telezték. Ezek teljesítése nem kis gondot okozott a városi elöljáróságnak. Basa Jó- szef polgármester jelentésében többször kifejtette, hogy sokallja a kirótt tételeket, de könnyítésre nem volt remény. Mivel a katonai parancsnokok túlzott követeléseit a város képtelen volt teljesíteni, az elöljáróság nemegyszer szigorú megrovásban részesült „lanyhaságáért”.5

Az augusztus 16-án kinevezett városi tanács nem bizonyult hosszú életűnek. Már szeptember elején jelentős személycserékre került sor, amelyek összefüggésben voltak a megye vezetésében beállt változásokkal. Augusztus közepétől ugyanis a megye polgári közigazgatásának irányítását Gyulai Gaál Eduárd dunántúli konzervatív középbirtokos, a 3. császári hadtest volt hadbiztosa vette kézbe, akit Elaynau augusztus 13-án nevezett ki az újonnan létrehozott szegedi polgári kerület cs. kir. főbiztosává. Kerületéhez Békés, Csanád és Csongrád megye, valamint Szeged szabad királyi város tartozott. Szervező tevékenysége első lépéseként 1849. szeptember 7-én kinevezte Csongrád megye új ideiglenes tisztikarát. A megyei adminisztráció élén továbbra is meghagyta Temesváry István kir. biztost és Dobosy Lajos kormányzó alispánt, de folyamatos jelentéstételre kötelezte őket. A kinevezéseket tartalmazó okmányban ismertette kormányzási alapelveit. Leszögezte, hogy „minden a lázadás korszakába eső, s bármely néven nevezendő felszólítások, hirdetmények, határozatok ezennel semmivé tétetnek”. Minden újonnan kinevezett tisztviselő köteles a „gonosz pártütők által elcsábított néppel azonnal legközelebbi összeköttetésbe és egyetértésbe magát tenni, a lázadók gaztetteit, s azok előidézte hazánk szerencsétlen állását a nép előtt világosan kimutatni, s napfényre deríteni”, valamint a népet a fejedelem iránti hűség ösvényére téríteni. Végezetül felszólította a tisztikart a felsőbb rendeletek gyors és pontos végrehajtására, hangsúlyozva e téren a személyi felelősséget. Mivel nem volt elégedett a városi elöljáróságok személyi összetételével és munkájával, Dobosy alispánt nyomatékosan figyelmeztette, hogy a megyebeli mezővárosokban haladéktalanul gondoskodjék a tisztségeknek „törvényes urunk királyunk, és az uralkodó ház iránti tántoríthatatlan hűségrül esméretes egyénekkeli” betöltéséről.6

A kerületi főbiztosi utasítás értelmében Dobosy jelentős személycseréket hajtott végre a megbízhatatlannak ítélt szentesi tisztikarban is. Szeptember 8-án megjelent a városi tanács ülésén, s azt félbeszakítva, ismertette az újonnan kinevezett hivatalnokok névsorát. Polgármesterré Sréter Antalt, a Károlyi grófok egykori alkalmazottját nevezte ki, mivel Basa Józsefet időközben Szentes járás főszolgabírójává léptették elő. Veres Lajos főbíró helyére Kugler János szentesi cs. kir. postamester került. A főkapitányi poszton továbbra is Basa János — az új szentesi főszolgabíró testvére — maradt. Az eddig üresen álló alkapitányi tisztségre Kolumbán Imrét nevezte ki. Borsos Károly főjegyző helyébe Szalai János lépett. Némileg módosult a tanácsnokok személyi összetétele is. Az újonnan kinevezett tanácsnokok közül öten (Dózsa Lajos, Nyíri József, Jurenák Ede, Haris Tódor, Busch Miklós) már az augusztus 16-án hivatalba lépett elöljáróságnak is tagjai voltak, hárman újonnan nyerték kinevezésüket (id. Lakos Ferenc, Ónodi Sándor, Pápai József). Horváth Lászlót megerősítette adószedői állásában. Számos fontos tisztség (főügyészi, számvevői, pénztárnoki, aljegyzői...) ezúttal is betöltetlen maradt. A kinevezések után a kormányzó alispán részletesen ismertette a kerületi főbiztos elvárásait.7

5 CsmL (SzF) 1/1849. Szentes város Tanácsának jegyzőkönyve (a továbbiakban Tanácsi jgyk.); 49, 81, 110/1849. Megyefőnöki ir.

6 Sashegyi Oszkár: i. m. 272. o.; CsmL (SzF) 71/1849. Megyefőnöki ir.

7 CsmL (SzF) 11/1849. Tanácsi jgyk.; Sréter Antal polgármester adataira nézve: Bodrits István—Labádi Lajos: Szentesi életrajzi évfordulók 1987. Szentes, 1987. 33. o.

199