Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Varsányi Péter István: Csány László Szegeden és Csongrád megyében
hátában végrehajtott zseniális visszavonulásra hivatkozva Szőnyt, Vácot és Miskolcot említette.17 Az országgyűlésen — Mészáros Lázárt idézzük — „Végre abban állapodtak meg, hogy (Kossuthot) határozottan megkérik, a tevőleges hadvezetésbe — a politikai irányításon kívül — be nem folyni”. Név a fővezéri tisztre nem hangzott el, a nagy többség viszont Csány és Aulich miniszterekkel együtt Görgeire gondolt. „A kormányzó erre ildomosán tudatta a conferenciával, hogy az országgyűlés nyilatkozata és kívánata előtt meghajol.”18 Tévednénk, ha azt hinnők, hogy ezzel Kossuth Lajos fővezérségének kérdése, mint valami múló epizód, lekerült a napirendről. Csupán a szereplők változtak, a színtér is áthelyeződött. Július 27-én Dembinski altábornagy Hódmezővásárhelyre sietett, hogy — az Aulichhal Görgeihez Cibakházára igyekvő — Kossuthtal találkozzon. Mivel elkerülték egymást, a lengyel altábornagy segéde, Wladislaw Jordan őrnagy révén Kossuth testvérhúgát, Zsuzsannát kérte fel közvetítésre. Az akció nem is maradt eredménytelen: „...szólj Dembinskivel, ki bár egy alkalommal, midőn kimondád szándékod, hogy fővezér akarsz lenni, ha a tábornokok segítenek... most igen óhajtja, vedd át a fővezérletet, és ígéri neked, hogy hű segéded lesz mindenben” — írta Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna Hódmezővásárhelyről bátyjának július 27-én. Amivel Dembinski kérését megtoldja, az némiképp meglepetés számunkra: „Dam- janits... szinte általam kéret, meghagyta ne hagyjunk neked nyugtot, míg át nem veszed a fővezérletet.”19 Kossuth Lajos dolgavégezetlenül érkezett vissza Szegedre, ahol a minisztertanács július 30-án végleg elejti fővezéri megbízásának gondolatát. Az ideiglenes fővezér Dembinski lett. A visszavonulás hadműveletében nagy tapasztalatot szerzett altábornagy rövidesen megmutatta, mire is képes: Szőregnél súlyos vereséget szenvedett Haynautól (augusztus 5.), hogy azután a haditervtől eltérő hátrálásával végképp zavarba hozza Kossuthot és kormányát. 3 „Amíg a kormánynak tagja vagyok, az akarok lenni, minek lennem kell, azaz a haza előmozdításában mennyire tehetségem engedi tényező” — írta Csány július 9-én Kossuthnak. A körülmények rövidesen úgy alakultak, hogy miniszterként hasznosabb működést fejthetett ki az áldatlan fővezér-korteskedésnél. 1849 nyarán Csány miniszter két törvényt készített elő parlamenti vitára. A júliusi ülésszakon tárgyalták volna a közmunkáról, illetve a vízi közlekedést szabályozó törvényjavaslatot. Ezek előkészítéseként két — adatokat kérő — körlevél is elhagyta a minisztériumot. „A törvényhozás eltörölte az ingyenes közmunkákat, pótlásáról azonban még nem gondoskodott” — kezdődik a június 18-án kelt levél. A minisztérium — a törvényt előkészítendő — adatszolgáltatásra szólítja fel a hatóságokat: az adott vidéken a közmunkák gyakorlásában, „a tömeges útépítésnél” milyen szokások éltek; annak kivitelezését mi akadályozta; illetve a közmunkák gyakorlására milyen rendszert tartanának legcélszerűbbnek. Még azokban az országokban is — szól Csány indoklása —, ahol megfelelő a népesség, „felcsigázott” (fejlett) az ipar, 17 Hunfalvy P.: i. m. 310—313. 18 Mészáros L.: i. m. II. 335—336. 18 KLÖM XV. 788.; Kertész Erzsébet: Kossuth Zsuzsanna. Nők a történelemben sorozat. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983. 115—117. 191
